Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Soha nem voltam a fiatal felnőtteknek szóló könyvek szerelmese, de azon kaptam magam, hogy Meg Shaffer The Wishing Game című regénye szinte azonnal beszippantott. Persze amikor évekkel ezelőtt – még az angol verziót – kinéztem magamnak, nem tudtam, hogy young adult könyv lesz. Ha tudom, talán neki sem állok. A fülszöveg azonban tetszett, és mivel nagy rajongója voltam Carlos Ruiz Zafón Az Elfeledett Könyvek Temetője-sorozatának, úgy gondoltam, ez a kötet is valami hasonló élménnyel kecsegtet majd. Tévedtem. Amennyire szerettem az elején, úgy vesztettem el a rajongásomat a végére.
Bár nem valódi fantasy, a The Wishing Game valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan okból erősen a fantasztikus irodalom felé tendál, és Zafón remekműveihez hasonlóan a központi motívum ebben a könyvben is – nos, a könyvek. Pontosabban egy könyv: A Kívánság az Órák szigetéért, amelyből egyetlen, dollármilliókat érő példány létezik a világon, a sztori hősei pedig ezért a kötetért mérik össze tudásukat.
A játékról szól, de pont az hiányzik belőle
A koncepció egyszerű: négy felnőtt versenyez egy furcsa szigeten a becses könyvért, miközben a megnyerendő kötet szerzője (Jack Masterson) és grafikusa (Hugo Reese) igyekszik segíteni, vagy éppen nehezíteni a dolgukat. A karaktereket más és más motiválja a győzelemben, de egyedül a főhős, Lucy Hart háttértörténetét és indítékait ismerjük meg részletesen. A fiatal tanársegéd egy elárvult kisfiú örökbefogadásán dolgozik, de életkörülményei nem éppen ideálisak ahhoz, hogy magához vegye Christophert. A győzelem azonban mindent megváltoztathat; kérdés, sikerül-e megszereznie a hőn áhított könyvet.
Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy Lucy kiemelt figyelmet kap a sztoriban, a három másik versenyző csak mellékszereplőként fűszerezi meg a történetet. A négy játékos már jól ismeri A Kívánság az Órák szigetéért titokzatos szerzőjét, Jack Mastersont, ő ugyanis a valaha volt legnépszerűbb gyerekkönyv szerző, aki több tucat bestsellert dobott piacra. Az író varázslatos mesevilága, az Órák szigete a négy versenyző gyermekkori mentsvára volt, és látszólag felnőttként is kötődnek a fantasztikus helyszínhez.
Az előzmények fényében alig várjuk, hogy elkezdődjön a játék, a harc a könyvért, ám a vetélkedő nagyjából a regény felénél jön csak be a képbe. A szerző mindössze néhány játékot ismertet részletesen, az az érzésünk támadhat, hogy a beharangozott versenyről esik a legkevesebb szó a könyven.
A játékok helyett Meg Shaffer az érzelmi traumák kifejtésére helyezte a hangsúlyt,
a regény mondandója pedig leginkább az, hogy küzdjünk az álmainkért, és soha ne adjuk fel. Még akkor sem, ha a vágyaink lehetetlennek tűnnek. És bár ezek alapján azt gondolnánk, igen, ez valóban felnőtteknek szóló téma, a könyv mégis olyan, mint egy gyerekkönyv, csak éppen nem gyerekeknek való dolgokkal teleszórva.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!