Kicsit eldugták ez a történetet, és nem csak a Netflixen, pedig alighanem bármelyik romantikus Brooke Shields-filmnél jobb. Na jó, ez így talán túlzás, de az biztos, hogy Az univerzumon túl című brazil szerelmi dráma már-már olyan magasságokba emelkedik – no nem az égig –, ahová csak kevés romantikus alkotás jut el. Főleg akkor, ha az a film tényleg brazil.
Semmi baj nincs a brazil filmekkel, kivéve akkor, ha unásig kivéreztetett szappanopera-sémákkal akarnak bennünket a képernyő elé ültetni. A brazil filmgyártás mindig is híres volt szívtörténeteiről, talán azért, mert arrafelé sokan vágynak a boldogságra.
Tény, kívülről nézve a brazilok ritkán boldogtalanok, ám történeteik, talán mert arrafelé iszonyatos méretű társadalmi szakadékok húzódnak szegények és gazdagok között, tele vannak vágyakozással. A szépség és a gazdagság megmutatásával, a lehetőség felvillantásával, hogy mi is lehetünk szépek és gazdagok – mert azok vagyunk, ugye –, sok nézőt le lehet ültetni a képernyők elé. Az univerzumon túl szerencsére nem erről szól – és ez már önmagában erény, szinte már fél siker.
Hirtelen jött szerelem
Az alapszituáció ezúttal a brazil középosztály életébe enged bepillantást. Nina (Giulia Be) haldoklik. Van egy alapbetegsége, ami annyira megnehezíti az életét, hogy az kihat a terveire, vágyaira. Idővel a veséi is kezdenek leállni, és ez veszélybe sodorja álmát, hogy zongoraművész (vagy énekes) váljon belőle. Dialízisre kell járnia, hogy a vérét megtisztítsák a benne felhalmozódó, a szervezet működésére károsan ható anyagoktól.
A kórházban találkozik a fiatal rezidenssel, a belgyógyász Gabriellel, akiről kiderül, hogy egyszer már összefutott vele, pontosabban a fiú futott bele majdnem biciklijével, miközben Nina közterületen zongorázott – ahová amúgy be sem lehetne hajtani bringával… De ne csodálkozzunk egy ilyen szituáción, bizonyára bárkivel megesik az ilyen, nem csak egy romantikus filmben.
A helyzet drámai. Nina nagyon beteg, Gabriel reménytelenül szerelmes, de Nina a páciense. A szívügy dolgaiban azonban nincsenek szabályok. Olyan ez, mint a háború: bizonyos határok átlépése nélkül nincsen győzelem. Pedig itt is olyan határokról van szó, amelyeket nem véletlenül húztak fel erkölcsre és morálra hivatkozva.
Az univerzum reménytelen boldogsága
Az orvos-beteg kapcsolat közé húzott határ is ilyen. A beteg ugyanis kiszolgáltatott helyzetben van, a beavatkozásoktól a gyógyulást reméli, az orvostól a gyógyítást várja, nem pedig szívének elrablását.
Gabriel azonban nem átlagos orvos. […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!