A Koller Galéria, amelynek legfelső szintjét foglalja el az Amerigo Tot-emlékszoba, már önmagában megér egy misét. Vagy kettőt. Az alapító Koller György, a létező szocializmus, sőt, még korábbra visszaaraszolva az időben, a Rákosi-korszak remek kapcsolati hálóval rendelkező műgyűjtője 1953-ban létrehozta az RMAK-ot. A Rézkarcoló Művészek Alkotóközössége aztán 1980-ban engedélyt kapott – többek között Koller Aczél Györggyel ápolt barátságának köszönhetően – a szocialista Magyarország első magángalériájának megnyitására a várbeli Táncsics Mihály utca 5. szám alatt, a Rómában élő világhírű képzőművész, Amerigo Tot műteremházában.
A galéria – ahol hamarosan találkozom Cziráki Judittal, Amerigo Tot, azaz Tóth Imre unokahúgával, az Amerigo Tot alapítvány elnökével, a művész egyik örökösével – valódi kincsesbánya. Baránka Eszter galériaigazgató fogad, méghozzá azzal a számára örömteli hírrel, hogy életműrekordáron, 2,8 millió forintért kelt el a művész Utolsó vacsora után című alkotása. A bemutatótérben emitt egy Szász Endre-festmény, amott egy Kass János-kép, szemben kakukktojásként a kortárs művek között egy idősb Markó Károly-vászon. De van itt Victor Vasarely-grafika, Gross Arnold-litográfia, szóval nem győzzük kapkodni a fejünket. Odakint, a megkapó szépségű, a Parlamentre néző kertben pedig felütésképpen egy pompás Majoros Áron-szobor!
Elmerülve Amerigo Tot világában
De mi nem ezekért jöttünk, hanem azért, hogy elmerüljünk Amerigo Tot varázslatos világában Cziráki Judit kalauzolásával. Merthogy a dramaturg foglalkozású hölgy már meg is érkezett, felballagunk nyomában a tetőtérbe, a nagybátyja alkotásait és ereklyéit őrző emlékszobába.
A művész ezt a házat saját magának építtette azzal a szándékkal, hogy egyrészt itt alkosson, másrészt mesterkurzust tartson a hallgatóinak úgy, hogy egy-egy fiatal művészt beköltöztet az épületbe, és ott foglalkozik vele – meséli vendéglátónk.– Sajnos azonban az élet, pontosabban a halál másképp döntött; nem sokkal a ház felépülése után a mester elhunyt.
Szobrászat, grafika, kerámiakészítés szerepelt volna a kurzusok anyagában, Tot mindenféle technikát kipróbált.
„Bármelyiket választotta, ezer közül is fel lehet ismerni a Tot-műveket, annyira jellegzetes a stílusa – állítja Cziráki Judit. – Bronzból, kőből, fából, márványból készítette szobrait.”
Az unokahúg keserűen említi, hogy hazánkban nem sok Tot-műalkotás lelhető fel, szemben Itáliával, ahol hemzsegnek a mester alkotásai. Kezdve a római Termini pályaudvar homlokzati reliefjétől a római olimpiai stadion, a Stadio Olimpico beltéri kialakításáig.
A pécsi Modern Művészeti Képtáron és ezen a Koller Galéria-beli gyűjteményen kívül a gödöllői Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen találkozhatunk Tot-művel, utóbbi helyen A mag apoteózisa című monumentális, világszerte ismert domborművel
– mondja Judit. Ugyan a hagyatékból készült a mester szülőfalujában, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!