Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Nincs élet vérontás nélkül. Szerintem az az elképzelés, hogy a fajt valamilyen módon javítani lehet, hogy mindenki harmóniában élhetne, nagyon veszélyes ötlet” – nyilatkozta Cormac McCarthy 1992-ben a The New York Times-nak. A 2023-ban, 89 éves korában meghalt Pulitzer-díjas író A síkság városai című regénye nemrégiben a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg. Már csak ezért is érdemes mélyebben foglalkozni a legendás amerikai író életművével, aki egy tucat regényében az emberi természet sötét oldalát tárta fel, költőien, megrendítően, de érzelemmentesen.
Greskovits Endre több Cormac McCarthy művet fordított magyarra, egyebek mellett a Suttree-t, valamint Az utas és Stella Maris című párregényt. A műfordító az Indexnek elmondta, hogy McCarthy műveinek magyarországi kiadása meglehetősen későn kezdődött el, egészen pontosan 2000-ben, amikor is az Ulpius-ház megjelentette a Vad lovak című regényét, a Határvidék-trilógia első darabját. „Ezért nekem is az az első emlékem a szerzőről, tudtam róla, de nem olvastam.”
McCarthy stílusa angol nyelven abszolút felismerhető, véli Greskovits, aki szerint a műveit háromféle zsánerrel szokták rokonítani, a faulkneri déli gótikával, az úgynevezett westernnel és a poszt-apokaliptikussal.
Ami a stílusát illeti, jellemző rá a kevés írásjel használata (bár ezt illetően Magyarországon van némi félreértés, mert sokan például azt hiszik, egyáltalán nem használ vesszőket, pedig a kevés helyen, ahol az angol megköveteli, kiteszi őket), és a párbeszéd jelölésének hagyományos formájával teljesen szakított. Ezeket egyszerűen új bekezdéssel jelöli.
McCarthy írásművészete sötét pillantást vet az emberi állapotra, gyakran hátborzongató. Regényeit skalpokkal, lefejezésekkel, gyújtogatással, nemi erőszakkal, vérfertőzéssel, nekrofíliával és kannibalizmussal „díszítette”. A jeles műfordító elmondta, eleinte sokat küszködött a szöveggel, de amikor sikerült belehelyeznie magát, már ment. Hozzátette, hogy ő csak a korai műveit fordította, amelyek eddig kimaradtak a magyar kiadók repertoárjából, meg az utolsót, Az utas és Stella Maris című párregényt.
Tóban fürödtek, babot ettek
McCarthy karakterei kívülállók, akárcsak ő volt. Csendesen élt az irodalmi fősodron kívül. Noha annyira nem volt visszahúzódó, mint Thomas Pynchon, Cormac McCarthy nem járt író-olvasó találkozókra, turnézni, és nyilvánosan sem olvasott fel. Amikor a könyvek dedikálásáról volt szó, a Wall Street Journalnak azt mondta, hogy dedikálta Az út című regénye 250 példányát, és mindet kisebbik fiának, Johnnak adta oda, „hogy amikor betölti a 18. életévét, el tudja adni őket, és elmehet Las Vegasba vagy bárhova”.
Az író csupán néhány interjúkérést fogadott el. Egyszer ugyan szerepelt a tévében, Oprah Winfrey-nek adott interjút, aki Az út című könyve miatt hívta meg a műsorba, de McCarthy igyekezett elterelni a beszélgetést az irodalomról. Szívesebben beszélt country zenéről, elméleti fizikáról vagy a csörgőkígyók viselkedéséről. 2009-ben a Journalnak azt magyarázta, hogy a kreatív munkát gyakran a fájdalom hajtja.
Előfordulhat, hogy ha nincs valami a fejedben, ami megőrjít, akkor nem csinálsz semmit. Nem jó ez így, ha én lennék Isten, nem így csináltam volna
– fogalmazott a Pulitzer-díjas író.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!