Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Miután kicsit barangolunk a közösségi média birodalmában, hamar rálelünk arra a helyre, ahol emberek a mesterséges intelligencia segítségével a Studio Ghibli filmjeinek mintájára dolgozzák át fotóikat. Mijazaki Hajao és stúdiója évtizedek óta készít olyan alkotásokat, amelyekkel úgy hat a nézőkre, ahogyan arra más nem képes.
Még most, ebben a felgyorsult világban is sajátos művészetében adja át érzéseit, amire – szemben minden filmes divattal – továbbra is milliók kíváncsiak.
Boszorkányosság, gyógyítás
Az újjáéledt Ghibli-divat pedig (bár fotóátdolgozásban már eltűnőben van, hiszen mostanság egyetlen divathullám sem él egy hónapnál tovább) a mozikat is érintette, ugyanis a Cinema City nemrég újra műsorra tűzte a stúdió egyik ikonikus alkotását, a Kiki – A boszorkányfutár című filmet.
Teljesen véletlenül futottam bele az 1989-es alkotás reklámjába, és még nagyobb véletlen volt, hogy rátaláltam egy speciális vetítésre, amit filmterápiás eseménnyel kötöttek össze a szervezők.
- Néztem, hogy most akkor mi is ez?
- Hallottam már irodalomterápiáról, szakmából adódóan voltam már színház- és zeneterápiás eseményen is, sőt terápiás festésről is tudok, de filmterápia?
Nem volt egyértelmű, mire is kellene gondolnom. A tudatlanságom javítására interjút kértem a rendezvény meghívott vendégétől, Borbély Zsuzsától, aki nem kesebbet állít, mint hogy
Mijazaki azért nagyon népszerű, mert megelőzte a korát. Épp azokat a dolgokat nyújtja, amit az emberek mostanában kezdenek felfedezni, értékelni. A mostani filmeknél a gyors vágásokhoz és pörgő cselekményhez vagyunk szokva, de Mijazaki azt vallja, hogy a cselekménynek nem kell annyi ingert tartalmaznia, hanem hagyja lélegezni a nézőit, így sok olyan rész van benne, ami egy hollywoody filmben nem szerepelne.
Borbély Zsuzsa arról is beszél, hogy „ezek a pillanatok a cselekményt nem feltétlenül viszik előre, de egyfajta meditatív állapotba helyezik a nézőt, hagyva, hogy levegőhöz jussunk a zsúfolt, ingerekkel elárasztott hétköznapokban. Ráadásul sok természeti képet használ, és bár ezek a történetek Japánban játszódnak, nagyon sok olyan virág és növény szerepel bennük, amelyek a gyerekkorunkat idézik fel, ezáltal könnyű kapcsolódási pont, és nosztalgiát ébreszthet.”
Külön kiemeli azt is, hogy a Ghibli-filmek lassúsága készítésükben is megjelenik, mivel
a stúdió munkatársai mindent kézzel rajzolnak.
Ezáltal az, hogy az AI ennyire könnyen másolja a látványvilágukat, kicsit talán arculcsapás is lehet számukra.
Azt is elmondja, hogy Mijazaki alkotásaiban többnyire női főszereplők vannak, ráadásul sokszor fiatalok, s ha elő is kerül a szerelem mint téma, sosem ez áll a középpontban, és szemben a Disney-reneszánsszal, ezek a karakterek nem szexualizált szereplők – általában életkoruknak megfelelő testi adottságokkal rendelkeznek.
Borbély Zsuzsa elmeséli, hogy filmterápiás szempontból a Mijazaki-filmek nagyon jól használhatók, hiszen sem a világuk, sem a cselekményük nincs túlmagyarázva. A Ghibli-alkotások egy teljesen más, varázslatos világba helyezik a nézőt, ahol sokszor nem is tudja, mi miért történik, ezért itt sokkal szabadabb asszociációs folyamatról van szó, mint a hollywoodi alkotások jelentős részénél.
Nincs még egy ilyen
Itt pedig el is érkeztünk a lényegi részhez, hogy a filmterápiánál miért fontos az asszociáció. Borbély Zsuzsa azt mondja, hogy munkája több szempontból is különleges, ugyanis a filmterápia nem az a klasszikus értelemben vett szakma, amit mindenki egyformán csinál, tekintve, hogy nincs képzés, ami ezt oktatná. Ő maga is irodalomterápiát tanult, de mellette filmes végzettsége is van, így összekötötte a kettőt:
Az irodalomterápiának a lényegi pontja, hogy nem azt próbálod megfejteni, hogy mire gondolt a költő, hanem az a fontos, hogy te mit gondolsz olvasóként. Ez egy szélsőségesen befogadóközpontú elképzelés. Ugyanígy a filmeknél sem azon gondolkodunk, hogy a rendező mit szeretett volna mondani ezzel a beállítással, hanem azt nézzük, hogy »ez a konyhaszekrény olyan, mint a nagymamámé, ezért nekem az otthont idézi a jelenet«, az pedig, hogy a rendező nagymamájának a konyhaszekrénye is épp így nézett ki, számunkra nem fontos.
Magyarországon nem annyira elterjedt a filmterápia, hiszen újszerű megközelítésről beszélünk, és az alkalmazott terápiák is jelentősen eltérnek egymástól. Még a filmterapeuta elnevezés is – Réz András filmesztétasága után szabadon – Borbély Zsuzsa […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2025/04/21/filmterapia-irodalomterapia-borbely-zsuzsa-interju-kiki-film/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!