Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ökölbe is szorulhatna a kezünk a Miénk lesz a holnap című filmet nézve, de sokszor azon kapjuk magunkat, hogy hangosan nevetünk. A rendező-forgatókönyvíró Paola Cortellesi, aki egyben a főszerepet is játssza, úgy beszél a nőkről a II. világháború utáni Rómában, hogy pontosan tudjuk, szavai a mának szólnak.
Elképesztő az az életöröm, ami egy-egy olasz filmből árad még akkor is, ha amúgy szörnyűségek történnek a vásznon. Most elég, ha csak Roberto Benigni Az élet szép című filmjét idézzük fel, amely egy koncentrációs tábor borzalmait keretezi úgy, hogy a játék, a fantázia, a humor, a szeretet filmjévé váljon.
Paola Cortellesi Miénk lesz a holnap című filmje sem szűkölködik szívfájdító jelenetekben, de ezt úgy mutatja be, hogy miközben ökölbe szorul a kezünk, nem fordítjuk el az arcunkat. Paola Cortellesi – az olasz filmművészet szupersztárja –, aki a film egyik forgatókönyvírója, rendezője és egyben főszereplője is, szokatlan és finom eszközökkel mutatja be azt az időszakot Olaszországban,
amikor a nőknek csak kussolni volt szabad,
a munkájukért nem kaptak annyi pénzt, mint a férfiak, otthon cselédként dolgoztatták őket, és ha becsukódott az ajtó, akkor a feleség – a család, a gyerekek, de még a szomszédság is – biztos lehetett abban, hogy jön a verés. 1946-ot írunk.
Tapintható feszültség
A főhős, Delia (Paola Cortellesi) már ébredéskor kap egy méretes pofont a férjétől, aki aztán a gyerekek előtt kezdi el szidni a „semmirekellő anyjukat”. A semmirekellő anya, miután reggelit és uzsonnát ad a gyerekeinek, a férjének pedig még ebédet is, ételhordóban, ellátja a velük élő, ágyhoz kötött apósát, majd elindul dolgozni több helyre is. Látjuk, amint elszántan megy az utcán, és
az arcáról nem a szégyent, az elkeseredést vagy a kilátástalanságot olvassuk le, hanem valami mélységes elszántságot – de hogy mire szánta el magát, azt nem tudjuk.
A feszültség otthon állandó, az erőszak mindennapos, és a néző is lélegzet-visszafojtva figyeli a családtagokat, ahogy tojáshéjakon lépkednek, nehogy kivívják valamivel a családfő haragját, de hát kivívják, nem kell ahhoz különösebb vétek.
És bármi történik, az ostor – a tenyér – a feleségen csattan, aki túlélő üzemmódban darálja a hétköznapokat, és elég egy rossz mozdulat, máris megkapja, hogy még cselédnek sem jó. Titkos örömei vannak: egy szál cigi a barátnőjével, összemosolygás a régi szerelmével, csokoládé az ott állomásozó amerikai katonáktól. És persze a melltartóban gyűlő bankjegyek, amelyeket a lánya esküvői ruhájára tesz félre.
Becsukódnak a spaletták
A filmben végig azt érezzük, hogy valaminek történnie kell. Egyrészt mert ez így nem mehet tovább, másrészt mert Delia valamit titkol előlünk. Nem lehet véletlen, hogy tűri a verést, a megaláztatást, kell lennie valaminek a háttérben, ami reményt […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/cinematrix/2025/03/21/paola-cortellesi-mienk-lesz-a-holnap-filmkritika/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!