Tegye föl a kezét, aki nem érezte még úgy, hogy valamilyen okból (mert öreg, kövér, ráncos, nincs egy rongya sem, a sor tetszés szerint bővíthető) nem óhajt emberek közé menni. Munka után inkább otthon marad és pizzát rendel, esetleg sorozatot néz (a sor itt is folytatható), de persze úgy, hogy hozzá se jöjjön senki (a felgyülemlett pizzásdobozoktól amúgy sem férne el), még csak ne is telefonáljon. A hívókat egy frappáns szöveggel beállított üzenetrögzítő hivatott elriasztani: a sípszó után menekülj!
Nos, a Centiről centire című előadás főhőse, Maureen pont ilyen.
És van-e valaki a környezetünkben, aki látszólag rendben van, küllemre gyönyörű, magabiztosan mozgatja a családi szálakat, mindenkinek mindent megszervez, de súlyos függősége belső bizonytalanságot takar? A kényszeressége összefügghet a külsővel (folyamatos plasztikáztatás, fogyókúra, túlzásba vitt testedzés, sminkelés), de megjelenhet munkamániában is – egyéb szerekről most ne beszéljünk.
Ő pedig Sheila.
Boldog Sárkány
Mi történik, ha a két karaktert összeeresztik, egy színdarabban testvérek lesznek, és bár nagyon szeretik egymást, időnként meg tudnák fojtani a másikat egy pohár vízben, hiába akar jót az a másik, aki viszont nem érti az emiatti indulatot. Maureen (Marjai Virág) a legváltozatosabb helyekről rendel ételt, például a Boldog Sárkányból kínait, a hűtője tele van mogyorókrémmel és paradicsomszósszal (utóbbival minden feldobható, pizza, rosszkedv, kókuszpuding), Sheila (Dobó Kata) pedig két plasztikai műtét közben próbálja megmenteni és diétázásra fogni a húgát,
nem is sejtve, hogy ha valakinek megmentésre van szüksége, az ő maga.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a két nőhöz tartozik két férfi. Pontosabban Maureenhoz még nem tartozik, egyelőre az első randi előtt vannak Joe-val (Hajdu Steve), úgy, hogy nem is ismerik egymást. Sheila férje, Kyle (Őze Áron) pedig jól bírja a gyűrődést a két nővér között, diplomáciai szolgálatot végez itt-ott, ahol éppen ég a ház, de a gyengeségeit (amelyek, mint azt már bizonyára kitalálták: éppen hogy erősségek) egy idő után ő sem tudja véka alá rejteni. És nem is kell.
A szúrós és a hisztis
Vétek lenne Jon Lonoff Centiről centire című darabját (amelyet Dávid Judit fordításában láthattunk) olyan egyszerű üzenetekre egyszerűsíteni, mint hogy higgyük el magunkról, elég jók és szerethetők vagyunk, nem kell folyamatosan ostorozni vagy még tökéletesebbre csiszolni magunkat, hátha úgy majd jobban elfogadnak. Merjük továbbá vállalni és megosztani a sérüléseinket, a szégyenünket, a sebezhetőségünket – persze csak az arra méltó baráttal, társsal, családtaggal, de velük mindenképp.
Szóval nem árt ezeket a – ma már szerencsére sokszor hallott – tanácsokat sem újra és újra tudatosítani, ám ez esetben inkább azt hangsúlyoznánk, hogy fergeteges vígjátékról van szó kedves sztorival, sok-sok poénnal, fordulattal, vicces […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2024/12/13/rozsavolgyi-szalon-jon-lonoff-centirol-centire-bemutato-oze-aron/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!