Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Putyin olyan globális hatalomként akarta pozicionálni Oroszországot, amely képes támogatni szövetségeseit, és megállítani a baráti kormányok megbuktatására irányuló törekvéseket. A szíriai beavatkozás azt is lehetővé tette Oroszország számára, hogy átvegye a közel-keleti keresztények védelmezőjének szerepét − egy olyan szerepet, amelyről Putyin szerint a dekadens nyugati hatalmak lemondtak, és amely jól illeszkedik az orosz elnök azon törekvéséhez, hogy Oroszországot a keresztény értékek utolsó európai bástyájaként mutassa be.
Az Aszad-rezsim gyors összeomlása után Putyin nem sokat tud felmutatni ebből a programból. Oroszország közel-keleti katonai bázisainak elvesztésével néz szembe, és kevéssé törődött a szíriai keresztényekkel, akiket állítólag védelmezett, amikor Aszad világi kormányát a Hajat Tahrir al-Sham (HTS) iszlamista szervezet megbuktatta. Oroszország elszigetelődése a nemzetközi közösségtől pedig csak fokozódott a 2022-es ukrajnai invázió óta − írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent tanulmányában Alexander Baunov, a Carnegie Russia Eurasia Center tudományos főmunkatársa.
Oroszország beavatkozásának középpontjában a nyugati hatalmakkal nem szorosan együttműködő kisebb országoknak szóló üzenet állt: igazodjatok hozzánk, és mi megvédünk benneteket a nyugatiak által támogatott rendszerváltásoktól. Ez az üzenet közel egy évtizeden át hitelesnek tűnt. Most azonban a dolgok másképp festenek. Az, hogy Putyin céltudatosan az Ukrajna feletti teljes győzelemre összpontosít, másodlagos státuszba helyezte Oroszország többi külpolitikai célját. Aszad bukása nullifikálja Oroszország azon állítását, hogy a szövetséges kormányok számára a rezsim stabilitásának garanciája legyen. Úgy tűnik, amíg az ukrajnai háború zajlik, addig nem lesz képes a hatékony erőkivetítésre.
Oroszország hatalma visszaszorulóban
Ez már Oroszország hagyományos befolyási övezetének számos pontján megfigyelhető. Az évtizedek óta Azerbajdzsán és Örményország közötti hegyi-karabahi konfliktus − amelyben az örményeket támogatták − rekordidő alatt eldőlt az azeriak javára, az orosz „békefenntartók” kiszorultak a térségből. Az ország egyetlen repülőgép-hordozó anyahajója − a Riga már Liaoning néven a kínai flottát erősíti −, a Kuznyecov admirális egy balesetben pont azt a szárazdokkot rongálta meg, ami az egyetlen lenne, ahol javítható − ha az Egyesült Államok norfolki kikötőjét nem számítjuk, és nyilván nem számítjuk. Az oroszok nagy igyekezete, hogy Ukrajnát távol tartsa a NATO-tól, két rendkívül potens, Oroszországgal határos államot − Finnországot és Svédországot − kergetett a szövetség kebelére. A közép-ázsiai országok nagy részéről elmondható, hogy immár Kína befolyási övezetéhez tartoznak. Oroszország, úgy tűnik, már Afrikában sem képes megfelelő erőkivetítésre.
Baunov szerint Oroszország szíriai szerepvállalása a kezdetektől fogva Ukrajnához kapcsolódott. Moszkva a 2010-es évek arab tavaszát a kijevi Majdan-tüntetések és az egy évtizeddel korábban a posztszovjet országokat megrázó „színes forradalmak” folytatásának tekintette − mindezeket Putyin a saját rezsimje megdöntésére irányuló próbatételnek tulajdonította. Külsőleg szíriai beavatkozását terrorizmusellenes műveletnek állította be. Bár a Nyugat elutasította Oroszország részvételét a szíriai Iszlám Állam elleni partnerségre, elfogadta a valóságot, hogy Oroszország részt vesz a közös − vagy legalábbis céljában átfedő − ellenség elleni háborúban. Az Egyesült Államok, Törökország és több Öböl-állam katonai kommunikációs csatornákat hozott létre Oroszországgal, amiről már nem csak mint nemzetközi páriáról beszéltek.
Eközben Oroszország az Aszad-rezsim támogatása érdekében elmélyítette kapcsolatát Iránnal. Az Egyesült Államok tiltakozása ellenére <a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!