Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az évek során már bevett gyakorlattá vált a politikában, hogy ha az egyik oldalnak terhelő információja van az ellenfélről, akkor azt közvetlenül a választások előtt – Amerika esetében októberben, innen az elnevezés – hozzák nyilvánosságra annak érdekében, hogy a voksolást megelőzően a botrányról szóljon a közbeszéd.
Az idei választásokra a közvélemény-kutatások az utóbbi évtizedek egyik legszorosabb eredményét jósolják az USA-ban. A republikánusok jelöltjét, Donald Trumpot és a demokrata Kamala Harrist szinte fej fej mellé mérik. Nap mint nap találgatások százai, ezrei látnak napvilágot, hogy a Fehér Ház sorsát a csatatérállamok, a bevándorlás kérdése, a gazdaság helyzete, vagy egyéb dolgok fogják eldönteni a két jelölt között.
Azonban lehetséges, hogy az elnökválasztást eldöntő tényező még úton van, egy „októberi meglepetés” formájában.
Természetesen kérdéses, hogy egy ilyen turbulens kampány után, létezik-e még olyan esemény, ami meglepetésként jöhet november 5. előtt az amerikai választóknak. Az utóbbi hónapokban ugyanis rengeteg csavar volt a kampányban. A republikánusok jelöltje, Donald Trump ellen kétszer is merényletet kíséreltek meg, miközben folyamatosan bírósági eljárások folynak ellene. Egyrészt a Capitolium 2021-es ostormában, és a választás végeredményének befolyásolásában játszott szerepe, másrészt a kétes üzleti és magánéleti ügyei miatt.
Eközben a demokraták jelöltje, az elnök, Joe Biden visszalépett, miután szövetségesei is úgy ítélték meg, hogy kora miatt alkalmatlan arra, hogy az országot további 4 éven keresztül vezesse. A geopolitikai szituáció is egyre feszültebb, sem a közel-keleti, sem az európai háború lezárásához nem került közelebb a demokrata adminisztráció. Előbbi ráadásul kiszélesedett, miután Izrael behatolt Libanonba, majd válaszul Irán rakétákat lőtt Jeruzsálemre. Közben volt egy elnökjelölti vita is, ahol az új demokrata jelölt Kamala Harris elég jól szerepelt, de nem annyira, hogy a tetemes előnyre tegyen szert népszerűségben a republikánus politikussal szemben, ráadásul az utóbbi időben adott és a jobboldali média által ízekre szedett nagyinterjúi nagyjából visszavetették népszerűségét a vita előtti szintre.
Mindezek ellenére most érdemes igazán izgalommal figyelni a tengerentúli eseményeket, ugyanis, ha valamelyik pártnak mégis van olyan információ a birtokában, ami eldöntheti a versenyt, akkor azt hamarosan a nyilvánosság elé fogják tárni. A választásokig már alig két hét van hátra.
De mégis milyen októberi meglepetésre lehet számítani? A korábbiakból kiindulva nagyjából bármilyenre. A múltban találunk példákat szexbotrányokra, ittas vezetésre és árulásvádra is.
Két választási csaló találkozása
Az első komoly kísérlet egy októberi meglepetés tálalására még 1840-ben történt. Háttérként érdemes tudni, hogy a XIX. század közepén az amerikai politikai életet ugyanúgy két párt dominálta, mint napjainkban: az akkoriban még konzervatív ideológiát követő Demokrata Párt, és a szintén jobboldali Whig Párt. A demokraták a 4 éve regnáló elnököt, Martin van Buren-t indították, aki viszont jóval esélytelenebbnek számított, mint whig kihívója, William Harrison.
Azonban az államfőnek volt egy komoly trükk a tarsolyában: a választások előtt pár héttel megszellőztette, hogy szövetségi ügyészek szerint a Whig Párt, a két évvel azelőtti képviselőválasztásokon tömegével szállította át saját támogatóit Pennsylvaniából New York államba, hogy ott illegálisan voksoljak.
A demokraták sajtója heteken keresztül kommunikációs hadjáratot folytatott, hogy a választók fejében elültessék a gondolatot: a Whig Párt és jelöltjük, Harrison csalók. Ilyen szalagcímekkel jelentek meg az újságok: „Gigantikus összeesküvés: Harrisont csalással tervezik megválasztani”, de jól szemlélteti, hogy politikai kampányok már régen is a végletekben gondolkodtak, mutatja ezt a „Riadó! Veszélyben vannak szabadságjogaid!” című cikk is.
Van Burenék tervének viszont volt egy apró szépséghibája, mégpedig az, hogy akkoriban mindkét párt rendszeresen követett el választási csalásokat, ami nyílt titok volt. A két csaló párt jelöltje közül a választók végül Harrisont tartották jobbnak, a botrány nem érte el a kívánt hatást. Van Buren ment, de aztán a whigek nem egész két évtizeddel később – a rabszolgaság vitájának mentén – ugyanúgy szétestek mint kicsivel utánuk az akkori Demokrata Párt, és maga az Egyesült Államok is.
Fehérségi verseny és beépített melegek
1920-ban elkerülhetetlennek tűnt, hogy Warren G. Hardingot választják elnökké, de a voksolás előtti hetekben megdöbbentő módon elterjedt az a pletyka, hogy Hardingnak néger felmenői vannak. Harding tanácsadói aggódtak, hogy a tévhit árthat jelöltjüknek a déli államokban élő, fehér rasszisták körében, és mindent megtettek, hogy bizonyítsák Harding európai származását.
Azonban miközben Harding kampánya azzal volt elfoglalva, hogy fehérségét bizonygassa, az ellenfél, vagyis a Demokrata Párt is saját botrányába keveredett.
Mielőtt abban az évben elfogadta volna a demokrata alelnökjelöltséget, Franklin Delano Roosevelt a haditengerészet helyettes államtitkára volt. Ebben a minőségében […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!