2023 végén Finnország példátlan döntést hozott. Lezárta teljes keleti, Oroszországgal közös határszakaszát a növekvő migrációs nyomás miatt. Az érintett kilenc határátkelőhelyet kevesebb mint 24 óra alatt bezárták, amelyek azóta sem nyitottak újra. A fokozódó bevándorlási hullám mögött Oroszország áll. Helsinki a balti államokhoz és Lengyelországhoz hasonlóan a Kreml hibrid hadviselésének eszközeként értelmezi a migrációt. Az érkező illegális bevándorlók többsége szír, szomáliai és jemeni állampolgár, akik Oroszországon keresztül igyekeztek az Európai Unióba jutni. A migránsokat az orosz hatóságok aktívan segítették, például határra szállítással, vízumellenőrzések eltörlésével és kerékpárok biztosításával.
Hasonló a helyzet az EU keleti határán. Belarusz Oroszország közeli szövetségeseként 2021 óta szervezetten küldi a migránsokat Lengyelország, Litvánia és Lettország határaihoz – válaszul az uniós szankciókra. A Lukasenka-rezsim repülőjáratokat szervezett a Közel-Keletről érkező migránsok számára, akiket aztán erőszakkal kényszerített a határátkelésre. Az EU érintett tagállamai 185 kilométer hosszú fizikai határzárat építettek a Belarusszal közös határszakaszokon, valamint több ezer katonát vezényeltek a térségbe, jellemzően az uniós határvédelmi ügynökség, a Frontex segítségével.
Oroszország szerepe mindkét példában megkerülhetetlen. A Kreml célja ezzel a nyomásgyakorló eszközzel, hogy megossza az európai közösséget, polarizálja a közvéleményt, és aláássa a határvédelmi szervek hitelességét. A tudományos élet a „migráció instrumentalizálásának” hívja Moszkva taktikáját.
Mi az az instrumentalizált migráció?
A migráció instrumentalizálása vagy más néven weaponizálása (fegyverként alkalmazása) azt jelenti, hogy egy állam tudatosan manipulálja vagy mesterségesen generálja a migrációs nyomást egy másik állam ellen. Ez a stratégia általában tagadhatóságot (plausible deniability) biztosít a támadó fél számára. Célja lehet politikai instabilitás előidézése, a társadalmi megosztottság fokozása, gazdasági erőforrások elvonása vagy diplomáciai előnyök kiharcolása (pl. szankciók enyhítése vagy politikai engedmények elérése).
A migrációs nyomás mesterséges létrehozásának számos eszköze van. Ilyen lehet például a migránsok határra történő szállíttatása, a vízumpolitika manipulálása, dezinformációs kampányok, fizikai és jogi akadályok megszüntetése vagy bűnözői hálózatok és embercsempészek támogatása, tolerálása. Oroszország és közeli szövetségese, Belarusz előszeretettel alkalmazzák ezt a nyomásgyakorló eszközt, jellemzően széles eszköztárral elősegítve hatékonyságát.
Nem a Kreml ugyanakkor az egyetlen, amely tökélyre fejlesztette a migrációinstrumentalizációs képességeit. Történelmi példák igazolják, hogy a migráció fegyverként való alkalmazása egy nemzetközileg bevett stratégia a hibrid hadviselésben, kifejezetten magas sikeraránnyal.

Kelly M. Greenhill, a massachusettsi Tufts Egyetem politológusa szerint az 1950-es évek óta alkalmazott nyomásgyakorlási kísérletek több mint 60 százaléka legalább részben sikerrel járt. Ezt a speciális eszközt kezdetben kisebb államok alkalmazták. Ilyen volt Haiti 1979–1988-as esete, amikor az Egyesült Államoktól mesterséges migrációs nyomással igyekezett segélyeket kikényszeríteni. De Albánia is bevetette 1990–1991-ben Olaszországgal és Görögországgal szemben. Később a nagyobb államok felfigyeltek az eszköz hatékonyságára – így jutott Oroszország kezébe a fegyver.
A migráció instrumentalizálásának következményei mélyrehatóak. A célba vett országoknak gyors és hatékony határvédelmi intézkedéseket kell hozniuk (lásd a lengyel határzár építése a Belarusszal közös határszakaszra). A migráció gyakran megosztja a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!