Először lehet női államfője a hányatott sorsú országnak

Egy kis történelem

Namíbia jogelődje az 1884-ben Német Délnyugat-Afrika néven alapított gyarmat, amely ténylegesen 1915-ig, formálisan 1919-ig német uralom alatt állt. Az 1904–1907-es hererofelkelés leverését követően a hererók 75-80 százalékát, a velük szövetséges Witbooi namák 35 százalékát irtotta ki a német gyarmati haderő, amelynek következményeként az ország északi részében őshonos ovambo törzs került mintegy 50-53 százalékos többségbe.

Az 1919 után dél-afrikai uralom alá került ország területéből törölték a „német” jelzőt. Az új vezetés formálisan 1978-ig, gyakorlatilag 1989–1990-ig tartotta kezében a gyarmatot, amelyre kiterjesztette a faji szegregáción alapuló rendszerét, az 1948-ban állami ideológiává tett apartheidet. Válaszul az ország északi részén élő ovambók szervezkedésbe kezdtek: politikai tömegszervezetet alapítottak először 1957-ben az OPC (Ovamboföldi Népi Kongresszus) keretei között, majd 1960-ban az ország egész népességére kiterjedő jelleggel SWAPO (Délnyugat-afrikai Népi Szervezet) néven.

A SWAPO marxista gyökerű párt, legfőbb programja a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele, a földosztás (a fehérek nagybirtokainak államosítása után), valamint a faji szegregáció felszámolása volt. Azonban a pártvezetés a Szovjetunió gyengülésével elvetette radikálisabb programpontjait, és folyamatosan közeledett a nyugati országokhoz: 1980-as bonni látogatásán Sam Nujoma, a párt akkoriban száműzetésben élő elnöke önmagát keresztény politikusként mutatta be a nyugatnémet vezetésnek, és barátságot kötött Hans-Dietrich Genscherrel, aki a liberális FDP színeiben a nyugatnémet állam külügyminisztere volt Helmut Schmidt balközép SPD–FDP, majd Helmut Kohl jobbközép, CDU/CSU–FDP összetételű kormányaiban.

Hirdetés

1990 óta mindig a SWAPO nyerte az összes nemzetgyűlési és elnökválasztást. Az ország élén 1990-től 2005-ig Sam Nujoma állt, aki helyi szinten Nelson Mandelához fogható szabadságharcos volt, majd 2005-től 2015-ig Nujoma korábbi föld- és népesedésügyi minisztere, Hifikepunye Pohamba töltötte be az elnöki posztot. Pohambát követte Hage Geingob, aki már nem ovambo származású volt, hanem a múlt században az egyik leglesajnáltabbnak számító törzsből, a damarák közül került ki. A damarák általában a hererók rabszolgái voltak még a német uralom előtt.

Hanyatlik a SWAPO támogatottsága?

Bár a 2010-es évek végére sikerült megegyezni Németországgal a herero-felkeléssel kapcsolatos kártérítésekben és a Kínai Népköztársaságból is érkeznek befektetések, a SWAPO támogatottsága a legutóbbi elnökválasztás óta erodálódni látszik. Nujoma, aki az ország alkotmányából kivetette az elnök hivatali idejét kétszer öt évben maximalizáló törvényszakaszt, 1994-ben és 1999-ben is besöpörte a szavazatok valamivel több, mint 76 százalékát. Ezt két alkalommal meg tudta ismételni Pohamba is, 2004-ben és 2009-ben. Geingob kiemelkedő 86 százalékos győzelme 2014-ben azonban inkább az ellenzéki alternatíva teljes hiányának tudható be, mert 2019-ben a jobban felépített ellenzéki jelöltek ellenében a szavazatoknak már „csak” az 56 százalékát tudta besöpörni.

A kétfordulós elnökválasztási rendszerben tehát eddig soha nem kellett második fordulót tartani, hiszen eddig mindegyik SWAPO-tag túlteljesítette az 50 százalékos támogatottságot. 2024-re viszont nyitottá válhat a verseny a változó politikai környezetben.

Namíbiaiak egy csoportja zászlót lobogtat és öklét emeli a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) politikai gyűlésén a függetlenségi folyamat kezdetét […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kulfold/2024/03/08/afrika-namibia-elnokvalasztas-politika-nonap/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!