Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Csaknem harminc évvel a második világháború vége után az emberiség megpróbált túllépni az iszonyatos borzalmakon. 1974-ben a Japán felett gomolygó atomfelhők már csak régi emléknek tűntek, az emberek élete pedig egyre könnyebbé és könnyebbé vált a technológiai fejlődésnek köszönhetően. Ekkor már öt éve történt, hogy először a Holdra léptünk és a 70-es évek elejére szerencsére a hidegháború is lecsillapodott a korábbi forróbb pillanatokhoz képest. A világ jelentős része az Amerikában körvonalazódó elnöki botrányra – amelynek hatására Richard Nixon pár hónappal később le is mondott – koncentrált.
Egy embernek viszont erről az egészről fogalma sem volt, már csak azért sem, mert ekkor a külvilágtól teljesen elvágva élt immár három évtizede.
Harc a dzsungelben
Onoda Hiroo 1974 elején a Fülöp-szigeteki Lubang szigetén állomásozott, ugyanott, ahová még harminc évvel azelőtt, 1944 decemberében helyezték. Akkor még javában zajlott a második világháború, az Egyesült Államok pedig egyre közelebb és közelebb jutott Japánhoz, sorra foglalva el az addig tokiói ellenőrzés alatt álló szigeteket. Onoda Hiroo, a japán hadsereg hadnagya és hírszerző tisztje csapatával azt a feladatot kapta, hogy tartsa a szigetet, amelyen akkor is csak néhány ezren éltek.
Az Egyesült Államok végül néhány héttel később szinte a teljes Fülöp-szigeteket felszabadította, március elején Manila is amerikai kézre került, a megmaradt japán katonák közül pedig sokan a dzsungelekbe vették be magukat, ahol vagy meghaltak, vagy végül megadták magukat. Nem úgy Onoda és társai, akik még a két atombomba, majd végül hazájuk teljes megadása után is folytatták harcukat. Igaz, erről nem is hallottak akkor.
A parancs az parancs
Onoda azt a titkos küldetést kapta ugyanis, hogy lassítsa az ellenség előrenyomulását, kösse le erőiket, és a szigetet a birodalmi hadsereg visszatéréséig – amely akár évekbe is telhet – tartaniuk kell, akár gerillaháborúval is. A legfontosabb ugyanakkor az volt, hogy semmilyen körülmények között nem adhatja meg magát. Ő pedig tartotta is ezt a parancsot. Hiába vesztette el az évek alatt sorra társait, ő maga minden körülmények között kitartott. Egy 2010-es interjúban így emlékezett vissza arra, hogy miért tett így.
„Minden japán katonát felkészítettek a halálra, ám hírszerző tisztként nekem más parancsom volt. Felhatalmaztak a gerillaháborúra és arra is parancsot kaptam, hogy nem halhatok meg. Ez volt a legfontosabb számomra. Tudtam, hogy ha nem teljesítem, akkor szégyenben maradok” – mondta az ABC-nek Onoda.
Lehetetlen körülmények
Összesen négyen vették be magukat a megmaradt egységükből az erdőbe, ahol banánon és kókuszdión éltek, többször rajtaütve a helyiek földjein, elhajtották az állataikat, vagy felégették a rizsföldjeiket. Hiába próbáltak velük többször is kapcsolatba lépni és üzeneteket küldeni szórólapokon, nem hitték el, hogy tényleg véget ért a háború – idézte fel cikkében a New York Times. Onoda később elmesélte, hogy bár volt egy lopott rádiójuk, az ezen keresztül érkező információkat sem hitték el. Ugyanakkor nagyon kedvelték az ausztrál adókat. Az egyik ilyenen hallott egy történetet a marhatenyésztésről és emiatt döntötte el, hogy a háború után ő is megpróbálkozik vele.
1949-ben aztán az egyik közlegény belefáradt a harcokba és megszökött, majd pár hónapra rá megadta magát. Később hiába próbálta meggyőzni Onodáékat a háború végéről, neki sem hittek.
1954-ben Onodáék harcba bocsátkoztak az őket kereső rendőrökkel, Simida tizedest agyonlőtték, így már csak Onoda és Kozuka közlegény maradt életben.
Ők még 19 évig tartottak ki együtt a dzsungelben, úgy eltűnve, hogy 1959-ben hivatalosan is halottnak nyilvánították őket. 1972-ben azonban ismét megpróbáltak rajtaütni egy tanyán, ám a rendőrök közbeléptek és két lövéssel megölték Kozukát. Onoda pedig ismét elmenekült.
Feltétel nélküli megadás
A hír megdöbbentette egész Japánt, ekkor már jelentős erőket próbáltak mozgósítani Onoda felkutatására és megadásra bírására, sikertelenül. Végül egy fiatal japán egyetemistának, Szuzuki Noriónak jött össze, amely előtte senkinek: a dzsungelben megtalálta a harcoló hadnagyot és összebarátkozott vele.
Igaz, a találkozó kis híján tragédiával végződött, mert […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!