Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Szó szerint ez az amerikai védelem legtávolabbi szeme. Pituffik az a hely, ahol az Egyesült Államok észlelhet egy ellene irányuló rakétakilövést, kiszámíthatja a röppályát és aktiválhatja védelmi rendszereit. Ez pótolhatatlan – közölte Peter Ernstved Rasmussen dán védelmi elemző.
Az amerikai légierő és az űrhaderő mintegy 150 tagja állomásozik állandó jelleggel Pituffikban. Ők foglalkoznak a rakétavédelemmel és az űrfelügyelettel, az itt állomásozó korszerűsített előrejelző radar pedig képes a ballisztikus rakétákat szinte közvetlenül a kilövésük után észlelni.
Nyaranként a New York-i Nemzeti Gárda légierejének egy kontingense is támogatja a missziókat. Ez a személyzet elsősorban egy másik, dél-grönlandi repülőteret használ, de időnként átrepül Pituffik felett. Az amerikai hadsereg egyetlen „síléccel” felszerelt repülőgépével, az LC–130-as repülőgéppel szállítják a kutatókat és az ellátmányt a sziget körüli táborokba – írta meg a The New York Times. Pituffik az egyetlen amerikai katonai bázis Grönlandon.
Mióta vannak amerikaiak Grönlandon?
Az Egyesült Államok katonai jelenléte Grönlandon egészen 1941-re vezethető vissza, amikor Dánia – amely akkoriban teljes mértékben ellenőrizte a területet – a náci Németország megszállása alá került. Grönland ekkor még dán gyarmat volt. Az amerikai jelenlét elsődleges célja a térség biztonságának garantálása volt, különös tekintettel a német tengeralattjárók elleni védelemre. Ennek érdekében az Egyesült Államok több stratégiai létesítményt, köztük repülőtereket és meteorológiai állomásokat épített, amelyek kulcsfontosságú szerepetjátszottak az észak-atlanti hadműveletekben – mondta lapunknak Papp Zsanett Gréta, Grönland szerepével foglalkozó geopolitikai szakértő.
Fontosnak nevezte, hogy a 21. században Kína hasonló módon próbálja gazdasági és stratégiai pozicióját kialakítani Grönlandon, elsősorban infrastrukturális beruházások, például kikötők, repülőterek és bányászati projektek révén. Azonban míg az Egyesült Államoknak sikerült tartós katonai jelenlétet kialakítania, addig Kína ezekben a törekvéseiben inkább csak korlátozott sikereket ért el – kisebb részben dán, nagyobb részben pedig amerikai nyomásgyakorlás miatt.
1951-ben Dánia és az Egyesült Államok hivatalos védelmi megállapodást kötött, amely lehetővé tette az amerikai hadsereg számára, hogy kiépítse a Thule Légibázist Grönland északnyugati partján, mintegy 1200 kilométerre az Északi-sarktól és 1500 kilométerre a fővárostól, Nuuktól. A Thule nevet azért kapta, mert „Thule” legendás szigetét tartották az ókorban a világ legészakibb pontjának, amelyen túlra az örök fagy miatt már nem lehet jutni. Erre utal az Ultima Thule, a legvégső pontot jelentő kifejezés is. A bázis már a kezdetekről a hidegháborús stratégia szerves része lett: lehetőséget biztosított az Egyesült Államkok számára, hogy szükség esetén közvetlenül elérje a Szovjetunió területét, miközben rakétaindítások korai észlelésére és térfigyelésre is szolgált.
Az amerikai jelenlét Grönlandon azonban nem csupán katonai, hanem politikai és társadalmi következményekkel is járt. A bázis létrehozása érdekében az eredetileg ott élt inuit lakosságot erőszakkal áttelepítették a bázis jelenlegi telephelyéről Kvaanaakba, ami máig tartó sérelmeket okozott a helyi közösség körében. Ezzel párhuzamosan a régió „Arctic exceptionism” koncepciója is megerősödött – vagyis az a felfogás, hogy az Északi-sarkvidék stabilitása és regionális hatalmi egyensúlya viszonylagos állandóságot élvez, még a globális geopolitikai feszültségek közepette is – mondta el Papp Zsanett Gréta.
A korszak egyik legfurcsább kísérlete a Camp Century volt, egy atomenergiával működő bázis, amelyet az 1950-es évek végén építettek a jég alá a „Jégféreg” nevű titkos projekt részeként. A terv az volt, hogy kipróbálják, elrejthetők-e és indíthatók-e nukleáris rakéták a felszín alól.
A Camp Century laz 1950-es évek végén az Egyesült Államok egyik legambiciózusabb kísérlete volt a sarkvidéki hadviselés területén. A projekt 1967-ben végül kudarcba fulladt, részben a jégmozgások előre nem látott hatásai miatt, azonban rávilágított az Északi-sarkvidék stratégiai jelentőségére a nukleáris hadviselés szempontjából – közölte Papp Zsanett Gréta.
Ez volt a hidegháborús ambíció legvadabb formája. Építettek egy nukleáris bázist a Föld egyik legellenségesebb környezetében, csak hogy lássák, meg lehet-e csinálni
– mondta Rasmussen.
A jég túl instabilnak bizonyult, és a bázis tervét feladták. A hulladék – beleértve a radioaktív anyagokat és a gázolajat – azonban még mindig a föld alatt van, és a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a felmelegedő hőmérséklet előbb-utóbb a felszínre hozhatja.
A helyszín
Pituffik a 76. szélességi kör fölött, Grönland északnyugati partjainál található, mintegy 750 mérföldre az Északi-sarktól. Ez az […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!