Ahogy az Index is beszámolt róla, szeptember 8-án helyi idő szerint este 23 óra körül a Richter-skála szerinti 6,8-as erősségű földrengés rázta meg Marokkót, amelynek következtében a keddi adatok szerint csaknem háromezren vesztették életüket, miközben a sebesültek száma az 5500-at is meghaladja, míg több mint 300 ezren vesztették el otthonukat – az országban ez volt az 1960-as eset óta a legsúlyosabb. A földrengés epicentruma az egymillió lakosú Marrákes városától 71 kilométerre délnyugatra fekvő Igil közelében volt. A legtöbb épület az Atlasz-hegység falvaiban és a közvetlen környezetében lévő, az UNESCO világörökséghez tartozó Medinában rongálódott meg.
Az emberek az utcán, sátrakban, járdán fekve, vidéken gyümölcsfák közé kifeszített pokrócon éjszakáztak, nem mertek visszatérni a házaikba, még a kisebb károkat szenvedett fővárosban is annyira féltek az utórengésektől, amelyeknek sokszor többen esnek áldozatul
– számolt be az Indexnek Juhász Márton. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) ügyvezető igazgatója két társával, Hegedűs Gáborral, az MRSZ kutató-mentőcsapatának vezetőjével és Mertol Göhtes török tolmács kollégájukkal indultak vasárnap este a katasztrófa helyszínére, hogy humanitárius segítséget nyújtsanak.
Nem mindenkitől fogadták el a segítséget
Marokkó konzulátusával ennek érdekében már korábban felvették a kapcsolatot, ahol megadták nekik az engedélyt, de leszögezték, hogy mentési munkálatokat egyedül négy országtól, Nagy-Britanniától, Spanyolországtól, Katartól és az Egyesült Arab Emírségektől fogadnak el. A magyar segélyszervezet ezért a kutyás keresőegységeit nem vitte magával. „Ennek ellenére találkoztunk kint svéd, holland és svájci segítőkkel, akik már a megérkezésünk napján, mindössze két nappal a földrengés után, elkeseredve számoltak be arról, hogy a romok alatt élő embert már nem találnak”– mondta a magyar segélyszervezet vezetője, aki 18 munkatársával februárban megjárta a törökországi földrengés helyszínét is.
„Persze nem egymáshoz mérhető a két katasztrófa, mivel év elején erősebb és nagyobb kiterjedésű földrengésben közel hússzor annyian, 60 ezren vesztették életüket, de ott még öt nappal később is találtak túlélőket” − tette hozzá. Marokkó falvaiban a sárból, vályogtéglából tapasztott falak törmelékké porladtak össze, ahova még a levegő sem tudott bejutni. Mivel a katasztrófa éjszaka történt, sokakat álmukban érte a halál.
Oda mentek, ahova a katasztrófavédelem nem jutott el
Juhász Márton szavai szerint mivel jártak már földrengés helyszínén, ezért tisztában voltak azzal, hogy míg a Magyarországról szállított adományok eljuttatása bonyolult logisztikát és több napot igényel, addig mindezt az adott országban megvásárolva már 1,5 nappal a pusztítás után célba érhet a segítség. Egy sivatagjáró terepjárót foglalva az első körben tartós élelmiszereket szállítottak. “Oda akartunk eljutni, ahova a katasztrófavédelem és a hadsereg nem megy, minivárosokba, falvakba, tanyaközpontokba. Nagyon meglepődtek a helyiek, hogy európaiaktól kapnak segítséget, de hálásak voltak nekünk” − mondta az MRSZ vezetője. Elsősorban fertőtlenítőszereket, ivóvizet, azonnal fogyasztható élelmiszereket […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!