Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az 5G és a küszöbön álló 6G technológiának köszönhetően a késleltetés (latency) egyre kisebb lesz, ami azt jelenti, hogy nagyobb sávszélességgel száguldanak az adatok, jobb minőségű videókat streamelhetünk akadás nélkül, sőt forradalmi technológiai újítások előtt is megnyílik az út.
Képzelje el, hogy a Netflix-et egy távoli szerverről nézi, ez rendben működik. De az önvezető autója nem várhat másodperceket a válaszra, amikor fékezni kell
– világított rá a késleltetés csökkentésének fontosságára Jon Summers, a Svéd Kutatóintézetek (RISE) adatközpontok tudományos vezetője, aki egyben a Luleai Műszaki Egyetem áramlástan adjunktusa.
Ez az oka annak, hogy már nemcsak vidéki, hatalmas adatközpontokra lesz szükség, hanem a városokba is beköltöznek az úgynevezett „edge” (perem) adatközpontok, amelyek mérete jelentősen kisebb. Ezzel az adatfeldolgozás az adatok keletkezésének helyéhez közelebb kerül és ezért gyorsabb is lesz, hiszen az adatoknak „nem kell sokat utaznia”.
Miközben a vidéki mammut központok óriási adattömeget tárolnak, ezek a városi kis adatközpontok – amelyek akár egy pincében is elférhetnek – szinte azonnali reakcióidőt biztosítanak a kritikus alkalmazásoknak. A jövőben ezek a hálózatok lehetnek a városok kábelektől duzzadó idegrendszerei. Azonban tagadhatatlanul rengeteg energiát fogyasztanak az adatfeldolgozásra épülő infrastruktúrák, a szakértőt arról is kérdeztük, hogy ez milyen problémákkal járhat.
Az MI csillapíthatatlan étvágya
Egy MI-modell betanítása és működtetése eszméletlen mennyiségű energiát használ fel. A ChatGPT-hez hasonló rendszerek kétféleképpen zabálják az energiát: először a tanulási fázisban, amikor gigantikus adatmennyiséget dolgoznak fel, majd amikor mi, felhasználók millió kérdéssel bombázzuk őket. Ez már most is látható következményekkel jár:
Észrevette, hogy limitálják, hány kérdést tehet fel ingyenesen ezeknek a rendszereknek? Ez nem véletlen
– mutatott rá a szakértő. Az energia korlátos, és az MI-rendszerek fenntarthatósága egyre égetőbb kérdéssé válik. A helyzet abszurditását jól mutatja egy összehasonlítás: „A halogén izzókat betiltották, mert az energia 95 százalékát hővé alakították és csak 5 százalékát fénnyé. Az adatközpontok még rosszabbak: 99,97 százalékot pazarolnak el hőként. Mégis, ezeket nem tiltjuk be. El kell gondolkodnunk a digitális információ feldolgozásának más módjain.” Amikor egy nagy nyelvi modellnek adunk parancsot, az egy Google-keresés energiafogyasztásának többszörösét teszi ki, ezért a szakértő szerint a jövőben egyre fontosabb lesz, hogy feltegyük azt a kérdést, „erre vajon egy Google keresés is elég lett volna?”
A forró adat: mit kezdünk a pokoli hővel?
Az adatközpontok hőproblémája kapcsán Summers rávilágított: „Szeretnénk ezt a rengeteg hőt valahogy újrahasznosítani. Például fűtésre használni ott, ahol egyébként is fűtenénk, mondjuk városi távfűtő hálózatokban.”
A szakértő rámutatott a lényegi problémára: „Az adatközpontok fő feladata a számítások elvégzése, nem a melegítés. De óriási mennyiségű hőt termelnek mellékesen – csak épp ez a hő nem elég forró.” Olyan ez, mintha langyos vizet akarnánk használni télen a radiátorban – így nehéz kezdeni vele valamit. „A felesleges hőt azonban ahelyett, hogy egyszerűen a környezetbe engednénk, hasznosíthatnánk úgy, hogy átadjuk egy másik rendszernek, amely felhasználja ezt a hőt.”
Előfordulhat tehát, hogy a rendszerben keringő hőfokot növelni kell, mert nem elég meleg. A hővisszanyeréshez gyakran hőszivattyúkat használnak: „Ez gyakorlatilag egy hűtőrendszer, amely növeli a hőmérsékletet és továbbítja a hőt, miközben lehűti az adatközpontot. Így egyszerre hűti az adatközpontot és fűti a másik létesítményt.” Summers hangsúlyozta, hogy ezek összetett és energiaigényes rendszerek, így kérdéses, hogy a folyamat végén mennyi energiát spórolunk.
Ha biztosítjuk ezt a hőt egy másik rendszernek, akkor annak már nem kell kazánokat vagy biomasszákazánokat használnia.
Az adatközpontok folyadékkal történő hűtésére két fő módszert használnak. „Nagyon intenzív számítások esetén lehet, hogy nem tudjuk levegővel hűteni a rendszert. Ilyenkor folyadékhűtést alkalmazunk, ami lehet víz és más adalékanyagok kombinációja. Ez zárt rendszerben keringve elvezeti a hőt” – magyarázta Summers.
A másik népszerű módszer az úgynevezett párologtató hűtés: „Vizet párologtatnak a levegőbe, ami lehűti azt. Hasonlít ahhoz, mint amikor a konditeremben izzadunk, és nedves lesz a bőrünk – ha magunkra fújunk, érezzük, hogy az lehűt minket.” Summers szerint ezt gyakran használják az adatközpontokban, mert csökkenti az energiafogyasztást. A vízhűtés azonban problémás lehet bizonyos régiókban:
Ha olyan területen használsz vizet, ahol már eleve vízhiány van, az nem jó ötlet. Ilyenkor versenyzel a település vízellátásával. Miért kapjon az adatközpont vizet a város helyett?
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!