Kedden kiderült, az eurózóna GDP-je a harmadik negyedévben éves alapon 0,1 százalékkal növekedett, míg negyedéves alapon ugyanennyivel csökkent. A korábbi negyedévben még 0,4 százalékos a növekedést mutattak az adatok.
„Ezt akár nevezhetnénk stagflációnak is, bár a kedden kijött adatok alapján az is látszik, hogy az infláció már nem jelent akkora problémát: az áremelkedési ütem az előző havi 4,3 százalékról 2,9 százalékra csökkent, miközben havi alapon is mindössze 0,1 százalékkal nőttek az árak” – tette hozzá Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető elemzője.
Összességében az is leszögezhető, hogy az infláció, mint a mostani stagnálás kiváltója, egyre kevésbé jelent problémát – legalábbis az eurózónában –, azonban mellékhatása, a magasabb kamatszint még velünk van, és így lassítja a gazdasági növekedést. Ugyanakkor fontos arra is kitérni, hogy a legfrissebb GDP-adat az elemzői várakozásoktól némileg elmarad: az eredeti várakozás éves alapon 0,2 százalékos növekedést tartalmazott, míg negyedéves alapon stagnálást.
Nem mindegy, mit gondolunk recessziónak
„Ez az elmaradás minimális, szabad szemmel nem is látható – viszont az időközben beérkező adatok a piacokat talán az eredeti várakozásoknál is kedvezőbb prognózisokra sarkallták” – húzta alá a Makronóm Intézet elemzője. Az adatokból az is jól látható, hogy technikai kérdés, hogy recesszióba kerül-e az Európai Unió. Az elemző prognózisa szerint a negyedik negyedévben valószínű, hogy negyedéves alapon ismét csökken a gazdasági teljesítmény,
így várható lenne a technikai recesszió ismételt bekövetkezése.
Ugyanakkor tekintettel arra, hogy a harmadik negyedéves visszaesés minimális, az adatok revíziója során lehetséges, hogy ez még stagnálásba vált, így az, hogy van-e recesszió, egyelőre játék a számokkal. Regős Gábor arra is rávilágított, hogy a gyenge adatok több tényezőre vezethetők vissza – és ezen tényezők egy része átfedésben van azzal, ami a magyar recessziót is okozza:
- A magas (bár mint láttuk, már csökkenő) infláció mérsékli a keresetek vásárlóerejét és így visszafogja a fogyasztást.
- A magas kamatok és a gazdasági bizonytalanságok visszafogják a beruházásokat.
- A koronavírus-járvány után szükséges a fiskális politikák konszolidációja – ez pedig szintén a növekedés ellen hat.
- Idehozhatjuk a geopolitikai konfliktusokat is (mint például a Kínával való verseny fokozódása, illetve Európa lemaradása a versenyben), amelyek lassítják a gazdaságot,
- ugyanakkor természetesen az orosz–ukrán háború hatásai is megjelennek, különösen az unió keleti felén.
Reménykedni és elhessegetni a gyülekező felhőket továbbra is lehet – utóbbi Brüsszeltől nem szokatlan –, ugyanakkor Európa versenyképessége nincs a legjobb bőrben. Két fő probléma van: az innovációban való lemaradás, illetve a magas energiaárak – utóbbi Magyarországra is igaz.
Ehhez kapcsolódik a háttérben az Inflation Reduction Act (IRA-) törvény, amelyről az Egyesült Államok tavaly nyáron döntött. A nemzetközi elemzések szerint az Egyesült Államok lépésével az unió gazdasága jelentősen lemaradhat, és nagymértékben kiszolgáltatottá válik a világ más területein kifejlesztett technológiáknak és előállított termékeknek, amelyek nélkül nem működhet hatékonyan a jövőben.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!