Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Medgyessy Péter lapunknak adott interjújában többek között elmondta:
- Magyarország gazdaságilag igen, mentálisan kevésbé állt készen az uniós csatlakozásra 2004-ben.
- A csoda, amire vártunk, eddig csak részben valósult meg.
- Az utóbbi években volt néhány kérdés, amelyben az Európai Unió nem szerepelt igazán jól.
- A szuverenitás nem mond ellent az erős integrációnak.
- Magyarországnak a jövőben is az Európai Unióban van a helye.
- Orbán Viktor miniszterelnökkel néha beszélgetnek, de csak véletlenszerűen.
Ha jól tudom, meghívást kapott Strasbourgba az évforduló apropóján. Mi volt a program?
Az Európai Parlament elnökének kezdeményezésére, valamennyi frakció támogatásával egy szép emlékezést tartottunk, amelyen rövid beszédet mondtam. Húsz évvel ezelőtt tíz ország egyszerre lépett be az Európai Unióba, ez volt eddig a legnagyobb bővítés, és valószínűsítem, hogy ez is marad a szövetség mindenkori legszélesebb körű bővítése.
Milyen emlékei vannak a húsz évvel ezelőtti május elsejéről?
Örömteli nap volt. Családi indíttatásból és ismerve a magyar közvéleményt is meg voltam győződve arról, hogy Magyarország mindig az európai közösségbe vágyott. Ezt a második világháború és az utána következő évtizedek lehetetlenné tették, de 2004-ben teljesült az a vágy, hogy Európához csatlakozzunk. Kulturálisan, civilizációs és gazdasági szempontból is Európa része vagyunk. Szép emlékként él bennem az a nap, a magyar történelem azon ritka pillanatainak egyike volt, amikor széles körű egyetértés volt az emberek között egy fontos kérdésben.
Milyen várakozásokkal csatlakoztunk az Európai Unióhoz, és azok mennyire valósultak meg?
Természetes dolog, ha az embernek van egy vágya, ami beteljesülni látszik, akkor a várakozásai néha emelkedettek, talán túlzók is. Azt vártuk, hogy az uniós tagság elhozza magát a csodát. Ma már egyre inkább azt gondolom, hogy a csoda bennünk van. A csodát mi tudjuk kihozni az országból, rajtunk múlik, hogy ez megvalósul-e. Most ott tartunk, hogy részben megvalósult.
Mire van szükség ahhoz, hogy teljesen megvalósuljon ez a csoda?
Sok évre. A gazdasági integráció rögös út, de nem lehetetlen. A felzárkózás terén nem történt elegendő lépés, de lehetséges és megvalósítható ez a törekvés. Ami lassabban megy, mint amire számítottam, az a mentális integráció, hogy érezzük az egymás iránti felelősséget, hogy szolidárisak legyünk, hogy együtt gondoljunk és együtt lépjünk. Ehhez pillanatnyilag akár a saját vágyainkból is képesnek kell lennünk visszavenni, hogy azok később sokszorosan teljesüljenek. A folyamatnak ezek a részei el-elakadoznak.
Mennyire fűtötte az akkori kormány kommunikációja az uniós csatlakozáshoz kötött túlzó várakozásokat, akár illúziókat? Gondolok itt például a bécsi cukrászdanyitás lehetőségéről szóló ígéretre.
A kormányzati propaganda a múltban, a jelenben és a jövőben is elkövetett, elkövet hibákat. Az illúziók azért lehetnek pozitívak is, mert előre vihetik az embert. Ha az embernek nincsenek olyan vágyai, amelyek ugyan messze vannak, de elérhetők, akkor nincs teljesítmény. A cukrászdás példa valószínűleg csacsiság volt, de azt akarta szimbolizálni, hogy minden lehetőség adott, az uniós csatlakozással megnyíltak a határok, vállalkozhatunk külföldön, persze nem anyagi források és feltételek nélkül. A gyermekeinknek lehetősége van külföldön tanulni, nyelveket beszélni, a mai magyar fiatalok olyan teljesítményt tudnak kihozni magukból, amelyről korábban csak álmodtunk. Az illúzió, ha nem is jó, de mégiscsak arra ösztönöz, hogy haladjunk a céljaink felé.
Magyarország készen állt a csatlakozásra 2004-ben?
Gazdaságilag igen, mentálisan kevésbé, de azt hiszem, ez így volt a többi akkor csatlakozó ország esetében is. A strasbourgi beszédemben kifejtettem, az, hogy mi az Európai Unió tagjai lettünk, nagyszerű lehetőség, de nem egy befejezett tény, és bár a belépéssel egy út végére értünk, rögtön elkezdődött egy másik út, ami elvezet a valódi integrációhoz. Ez egy hosszú folyamat, állandóan változnak a körülmények és a feltételek. Európa ma nagyobb versenyben van, mint húsz évvel ezelőtt, erősebbek a versenytársak, igazodni kell az új feltételekhez. 2004-ben adottak voltak a csatlakozási feltételek, és többé-kevésbé felkészültek voltunk.
Hogyan fogadta Magyarországot az Európai Unió, milyen volt részt venni az első uniós csúcson?
Ez egy nagyon jó, dicsőséges menet volt abban az időszakban. Szerették a magyarokat, Magyarországra jó példaként tekintettek a rendszerváltozások kezdetétől. Megosztok egy személyes történetet. Mielőtt csatlakoztunk volna az Európai Unióhoz, felhívott a francia miniszterelnök, Jean-Pierre Raffarin. Egy délfrancia körútra indultak a fél kormánnyal, meghívót kaptam tőle, azt kérte, mondjam el, miért lesz jó, ha Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz. Négy fontos francia miniszter ott volt a repülőgépen, és a franciák, akik egyébként nem túl barátságosak a magyarokkal, velünk ünnepeltek. Valószínűsíthetően az is megkönnyítette a helyzetet, hogy franciául tudtam kommunikálni velük, de amúgy is szívesen látták a magyarokat. Az uniós tanácsülések persze mindig vitával teli beszélgetések voltak, de ez természetes, a viták során tudunk közös álláspontot kialakítani.
A mostani Európai Unió az az Európai Unió, amihez csatlakoztunk?
Természetesen ez nem ugyanaz az Európai Unió, mint az akkori, ahogy mi sem vagyunk ugyanazok, minden változik. Legyünk őszinték, egy tízállamos bővítés nagy teher volt az uniónak, nemcsak anyagi értelemben, hanem az integrációt, a döntési mechanizmusokat, a megállapodásokat tekintve is. Több érdeket kell összefésülni, ráadásul az Európai Unió kicsit elbürokratizálódott. Mi is sokat változtunk, a mai kormányzat retorikája az Európai Unióval kapcsolatban olyan, amilyet korábban nem ismertek. Ezzel együtt is óriási örömmel tölt el, hogy a kutatások alapján a magyar lakosság körülbelül ma is 75 százaléka támogatja az uniós tagságunkat. Kifejezetten örülök annak is, hogy akkor volt a csatlakozás előtt egy népszavazás, amely szintén azt mutatta, hogy a magyar emberek támogatják a tagságunkat.
„Volt néhány kérdés, amelyben az Európai Unió nem szerepelt igazán jól”
Említette a kormányzati kommunikációt, a mai kormány nincs túl jó véleménnyel az Európai Unió vezetéséről, miközben az Európai Bizottság blokkolja a források jelentős részét a jogállamisági aggályok miatt. Milyennek látja a magyar kormány és az uniós vezetés kapcsolatát?
Az, hogy az Európai Unió vezetésével nem elégedett a magyar kormány, nem egyedülálló ebben a világban. Az unió nehéz kihívásokkal szembesült, az utóbbi néhány évben súlyos problémákat kellett kezelni, kezdve a pénzügyi válságoktól a koronavírus-járvány kezelésén keresztül a menekültvitákig vagy a háborúig. Ezek mind bonyolult feladatok, és volt néhány kérdés, amelyben az Európai Unió nem szerepelt igazán jól. Ugyanakkor ez egyáltalán nem vonja kétségbe azt, hogy az Európai Unióban a helyünk, az uniót segítenünk kell abban, hogy jó döntéseket hozzon. Ennek az ellenkezőjét a kritikusabb hangvétel és a propaganda eszközeit használva olykor nem túl ízléses kommunikáció ellenére sem Orbán Viktor, sem a kormánya nem állította.
Milyen kérdésekben nem szerepelt igazán jól az unió?
Például a menekültkérdésben. A magyar álláspont, bármennyire is nem szimpatikus az uniós tagok egy részének, tulajdonképpen helytálló volt. Az Európai Unió a koronavírus-járványra sem volt felkészülve, persze egy ilyen helyzetre nehéz okos és előremutató […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!