Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az azbesztet még a XIX. században, Nagy-Britanniában kezdték szigetelőanyagként használni a gépiparban és az építőiparban, mert éghetetlen és olcsó volt. Egészségre káros hatásai Nyugat-Európában már a XX. század elejétől ismertek voltak, ám csak az 1930-as években születtek az első munkavédelmi intézkedések az azbesztártalom ellen.
Az azbeszt ipari felhasználása az 1970-es évekig tartott, Magyarországon azonban jóval tovább, egészen 1993-ig engedték használni. Tették ezt annak ellenére, hogy már évekkel korábban bizonyították az azbeszt rákkeltő hatását.
Húsz-negyven év lappangási idő
A Heves vármegyei Selypi-medencében, Lőrinci és Zagyvaszántó között évtizedeken keresztül működött azbesztet felhasználó cementgyár. 1971-ben a gyár mellé azbesztcement-nyomócső gyártó üzem épült. A csöveket fehér azbeszt (krizotil) felhasználásával, a tűzálló cementet a még ennél is veszélyesebb kék azbesztből (krokidolit) gyártották. Ezek az ásványi anyagok egyébként hazánkban nem lelhetők fel, a fehér azbesztet a Szovjetunióból és Kanadából, a kéket Dél-Afrikából importálták.
A kék azbeszt felhasználásával 1988 és 1992 között hagytak fel a gyárban. Aztán a selypi üzem 2004. január 1-jén bezárt, mert betiltották az azbeszttartalmú anyagok forgalomba hozatalát és felhasználását.
Csakhogy az azbeszt azokat is megbetegítette, akik nem a gyárban dolgoztak, hanem a környéken éltek.
Az anyag belégzése ugyanis halálos, hatására alakul ki a tüdőszövetet károsító azbesztózis és a mellhártyát tönkretevő mezotelióma.
Mindkettő lappangási ideje húsz-negyven év, és mindkét betegség gyógyíthatatlan. Az azbesztózist a belélegzett mikroszkopikus méretű magnézium-szilikát szálak tüdőszövetbe fúródása okozza. A kialakult gyulladás állandósul, emiatt elindul a tüdő visszafordíthatatlan hegesedése, meszesedése, más néven a fibrosis. A szálak a sejtek falát felsértve áthatolnak a tüdőhólyagocskákig, és miután ott is megindul a hegesedés, a tüdő oxigénfelvevő képessége egyre csökken, ami fulladásos tünetekben jelentkezik.
Kártérítési per az állam ellen
Az 1907-ben alapított selypi cementgyár a második világháború után évtizedekig állami tulajdonban állt, és amíg csak lehetett, azbeszt felhasználásával eternitcsöveket, lemezeket készítettek. A munkásoknak védőruha se, a helyieknek pedig semmiféle felkészítés nem jutott. Ám az ott dolgozókat vagy a közelben élőket nem részesítette kártérítésben a magyar állam, még azután sem, hogy bebizonyosodott: sok lőrinci és a zagyvaszántói lakost azbesztózis és mezotelióma viszi el.
Először nyolc beteg alakított pertársaságot Lőrinciben. 2014-ben, az állammal szembeni per indulásakor még ők sem hitték, hogy a bírósági eljárás végét a pertársaság tagjai közül senki sem éri meg.
A múlt héten az Alkotmánybíróságon <a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!