Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
„Az árrésstop olyan intézkedés, amely csak rövid távon fojtja le az inflációt, miközben visszafordíthatatlan károkat okoz a nemzetgazdaságnak.” Ennél világosabb üzenetet aligha küldhettek volna a kereskedők Nagy Mártonnak. Az Országos Kereskedelmi Szövetség keddi közleménye ráadásul nem a semmiből jött: a láncok már jó ideje ágálnak az intézkedés ellen, amelyet március közepétől elvileg május végéig vezetett be a kormány, ám ahelyett, hogy a kivezetésen gondolkodna, a nemzetgazdasági miniszter épphogy a kiterjesztéséről beszél. Olyannyira, hogy még egy kormányinfóra is elment, a Karmelita-haknin pedig azt ugyan elismerte, hogy ő maga nem jár boltba (mire végez a munkával, már bezárnak), mindenesetre éles szavakkal ecsetelte, miért kell a háztartási vegyi áruk esetében is árkorlátozásokat bevezetni. Nehogy már a DM vagy a Rossmann kimaradjon a szórásból!
A közösségi médiában is igen aktív miniszter mindenesetre napi-heti szinten tudja elmondani-megmutatni, hogy az intézkedésben eddig érintett, csaknem 900 termék esetében átlagosan 19 százalékkal estek vissza az árak – egy statisztikus persze biztos fogná a fejét a számítási módszerei miatt, de mindegy is, ki néz statisztikai adatokat.
Pedig most ott is érdekes trendet láthatunk: miközben a kormányfő a Donald Trump amerikai elnök januári hivatalba lépése utáni időszakra repülőrajtot ígért, a magyar gazdaság nemhogy nem tud kikecmeregni az árokból, amibe belenavigálta a gazdaságpolitikai vezetés, de már látható csökkenésbe fordult. A KSH szerdai adatközléséből az is kiderült, hogy az elmúlt hónapoktól-évektől eltérően azonban a gazdaságot 2025 elején a lakossági fogyasztás húzta valamennyire – szemben a szenvedő iparral –, vagyis az emberek már hajlandók a boltokban elkölteni a megnövekedett fizetésüket vagy az állampapírok lejártával kapott összegeket. Az árrésstop ezen jó eséllyel érdemben nem változtat, legfeljebb megadja azt az illúziót a Fidesz szavazótáborának, hogy a kormány ilyen rózsás helyzetben sem engedi, hogy a kereskedők elkanászodjanak és visszaéljenek a vásárlók készpénzzel tömött vastag pénztárcájával.
No de térjünk vissza a valóságba! Tudjuk, az árrésstop nem egy fix hatósági ár, csupán azt korlátozza, mennyivel kerülhet a fogyasztói ár a nagykereskedelmi ár fölé. Vagyis a termelők, feldolgozók által diktált árakat elvileg mutatja – de sok esetben tényleg csak elvileg, a kereskedők ugyanis kénytelenek csökkenteni általános költségszintjüket, így keményebben alkudhatnak most a beszállítókkal is. Ráadásul minél több terméket árulnak minimális nyereséggel, ez a folyamat annál keményebb lesz. Ebből a vevők – megint csak – elvileg csak nyerhetnek, de ahogy láttuk azt az árstopnál is, a képlet nem ilyen egyszerű.
És akkor még nem beszéltünk a piaci folyamatokról. Például a ragadós száj- és körömfájásjárványról, amely egyelőre csak pánikot okozott a piacon, ám azt nem véletlenül. A vágóhidak ugyanis tartanak az érintett megyéből – sőt, esetenként úgy általában az országból – származó állatoktól, így azok a gazdák nyakán maradnak. Nem elég, hogy a tartásuk pluszköltséggel jár, de – mint arról a múlt héten Nagy István agrárminiszter beszélt – már gyakorlatilag fel se férnek a vágóhídra. A kormány a helyzet rendezése érdekében egyfajta felvásárlási rendszert kezdeményezett, amiben olcsóbban vennék át ezeket a sertéseket, a gazda pedig megkapná az árkülönbözetet. Vagyis ez lenyomhatná a sertések árát a fogyasztók számára is, de megint csak az „elvileg” a fontos: az olcsóbb hússal ugyanis csak annyit lehetne elérni, hogy a magyar termékek nyomott ára eljutna az eleve olcsóbb import szintjére. Így pedig aki húst vásárol, az sokszor nem olcsó importot vehetne, hanem magyart, ugyanannyiért.
De nézzük tovább az alapvető élelmiszereket! A tojás esetében az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) jelentős áremelkedésről számolt be az első negyedévre, az M+L méretnél ez éves alapon a 22 százalékot is meghaladta. És itt sem a fogyasztói árakról beszélünk, hanem az úgynevezett csomagolóhelyi árról. Vagyis attól még a láncok csökkenthetik a fogyasztói árat, de tudhatjuk, hogy ezen is buknak. Növekszik a világpiacon az étolaj ára is – ugye az volt az a termék, amely még az árrésstop bevezetése után is drágult, ami azt jelzi, az intézkedés előtt se lehetett túl nagy az árrés. Ezt az AKI adatai is megerősítik: ezek nagyjából 10 százalékos árrést mutatnak az elmúlt egy évre. Így elmondható: az étolaj biztosan nem az „árdrágító kereskedők” miatt lesz hónapról hónapra drágább.
Bár az élelmiszer csak egy tétele az inflációnak, ezek a tényezők is hozzájárulnak ahhoz, amit gazdasági szakemberek, de már a jegybank is mond: a következő időszakban növekedhet a drágulás átlagos mértéke. Nyilván nem olyan spirálról van még szó, mint 2022-ben, de tény, az árrésstop túl sokat nem javít a helyzeten, miközben megint megborítja a piaci viszonyokat.
De nézzük, végeredményben tényleg akkora-e a drágulás, mint azt Nagy Márton miniszter állítja, hogy azt egy árrésstoppal kelljen megállítani. A HVG április végi felmérése összességében azt erősíti meg, hogy a múlt havi csökkenés után újra elindult az élelmiszerek drágulása. Igaz, még mindig valahol a tavaly decemberi és az idén januári szint között vagyunk – de már csak idő kérdése, hogy mikor jutunk vissza oda, ahonnan február végén elindultunk.
Egy év alatt így is több mint 15 százalékkal nőtt a kosár értéke – a kép annyiban csalóka, hogy egy évvel ezelőtt a korábbi árstopos termékeknél még mindig volt egy 0 százalékos árrésszabály, de még az annak kivezetése utáni helyzethez képest is 10 százalékkal kell most többet fizetni az alapvető élelmiszerekből (és azoknak is a legolcsóbb változatából) álló kosárért.
Az átlagos érték április végén egyébként 8452 forint lett (a múlt havi 8380 forint után), ennyiből jön ki a négyszemélyes, négyfogásos menüsorunk. A legolcsóbban az Auchanban jöttünk ki, a második lett a Lidl, a harmadik pedig az Aldi.
Az alternatív élelmiszereknél még mindig érezhető az árrésstop-hatás: ezeknél az élelmiszereknél jelentős árcsökkenést hozott az intézkedés, főleg a laktózmentes verzióknál láthattunk árcsökkenést. A múlt havihoz képest az átlagos növekedés minimális, miközben ugyanazoknak a termékeknek a hagyományos változata kicsit még csökkenni is tudott. A listát itt szinte holtversenyben a Lidl és a Penny vezeti, a két diszkont mögött megint szinte holtversenyben áll a Tesco és az Auchan.
A sorozat korábbi cikkeit itt olvashatja el.