Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Vajon miként zajlott le a modern ember (Homo sapiens) és a „hobbit” emberek (Homo floresiensis) találkozása a 13 ezer négyzetkilométeres (körülbelül Bács-Kiskun és Szolnok vármegyék együtt) Flores trópusi szigetén, Indonéziában? Egy új kutatás szerint ugyanis összefuthattak, abból pedig a tapasztalatok szerint általában nem szokott sok jó kisülni…
Amióta 2004-ben bejelentették egy meglepően apró emberfaj, a Homo floresiensis felfedezését, a tudósok azóta próbálják kideríteni, hogyan élt ez a Liang Bua mészkőbarlangban (és csak ott) megtalált
mindössze 1,1 méter magas emberféle, aki azonnal megkapta a „hobbit” nevet.
Még ha J. R. R. Tolkien hagyatékát őrző leszármazottak azóta is tűzzel-vassal tiltani próbálják a hobbit név használatát. De a helyzet az, hogy az írói képzelet szülte félszerzetek és a különc Homo floresiensis zavarba ejtő hasonlóságot mutatnak. Nemcsak termetre, hanem az aránytalanul nagy lábfeje miatt is. Akárcsak Frodóéknál.
Történt azonban egy fontos korrekció: kezdetben 18 ezer évesre tették a csontmaradványok (koponya, kar, lábszár, medence) korát, amit azóta 60-100 ezer év közöttire változtattak. A legutolsó megtalált használt kőeszközeik (pengék, kaparók, hegyek) korát pedig 50 ezer évesre.
Azaz – a jelenlegi konszenzus szerint – a „hobbit” emberek 50 ezer évvel ezelőtt eltűntek.
Egy pár hete közzétett, minden korábbinál nagyobb, közel 2500 genomot felölelő DNS-vizsgálat kiderítette azt is, hogy az első modern emberek nem 40, nem 50, hanem 60 ezer évvel ezelőtt érkeztek Ausztráliába (és a mai Indonézia szigeteire). Pontot téve végre a több évtizedes vita végére, hogy mikor tette be a lábát a Homo sapiens Ausztráliába, ami csak vízi járművekkel volt lehetséges.
Tehát az új adatokat figyelembe véve találkozhatott egymással az apró termetű és a modern ember.
Még azt sem zárják ki, hogy akár kereszteződhetett a Homo sapiens más itt talált archaikus emberekkel, például a „hobbitokkal”. Igaz, egyelőre ezt semmilyen genetikai bizonyíték nem támasztja alá (nem úgy, mint a neandervölgyi rokonokkal).
Miért voltak olyan picik?
A legelfogadottabb magyarázat szerint egy evolúciós jelenség, a sziget-törpeség miatt voltak szinte valószínűtlenül kicsik a Homo floresiensis emberek. Ha egy nagyobb testű faj egy elszigetelt élőhelyre (például szigetre) kerül, ahol kevés (pontosabban behatárolt mennyiségű) az élelem, akkor generációk alatt összezsugorodhat. A túlélés kedvéért. Ugyanez történt a 3 méter magas 4-5 tonnás őselefántokkal, a stegodonokkal is – amik együtt éltek a floresi emberekkel. A szigethez alkalmazkodó törpe-elefánt 1,2-1,5 méter magas volt csupán, de pár száz kilogrammos súlyuk még így is sokszorosa volt a mindössze 25 kilogrammot nyomó „hobbit” emberekének.
Agyméretük egy csimpánzéhoz közelített, mégis képesek voltak meglepően összetett viselkedésre. Régészeti leletek szerint a hobbitok stegodonokra vadásztak, és rendszeresen fogyasztották húsukat. Így nem csupán primitív „mini-emberek” voltak, hanem alkalmazkodó, intelligens túlélők.
Tüzet használtak, vagy legalábbis ismerték azt.
Ugyanis a szigeten tűz és vágás nyomait találták a törpestegodon-csontokon, ami arra utal, hogy tudatosan dolgozták fel a húst.
Egy napokban megjelent másik tanulmány szerint a szárazabbá váló éghajlat és a stegodonok lassú kihalása (is) megpecsételte a „hobbitok” sorsát is. Mivel Flores szigete geológiailag aktív, egy nagyobb kitörés is könnyen súlyos csapást mérhetett rájuk. Amúgy végtagjaikhoz képest nagy lábfejük is pont az erdős, vulkanikus, sziklás terephez alkalmazkodott. Kis test, rövid lábszár, nagy lábfej.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!