Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nagyot csalódtak a kutatók a világ egyik leghűségesebbnek tartott állatában, a pingvinben, amelyről eddig úgy tartották, hogy az örök szerelem mintapéldánya. A költési időszakokban évről évre, újra és újra egymásra találnak ugyanazok a párok, a szoros kötelék pedig egy életre megmarad. Erre föl elég volt csak alaposabban tanulmányozni a törpe-, más néven tündérpingvinek (Eudyptula minor) ausztráliai megakolóniáit, és a kutatók azzal szembesültek, hogy nemcsak hogy szembeszökően csélcsapok,
de el is hagyják párjaikat, a válások száma pedig az emberekéhez mérhető: elérheti az 50 százalékot.
Eddig csak két csapodár pingvinfajról tudtak a húszból, a természetfilmek örökös sztárjairól, fajuknak legnagyobb képviselőiről, a király- és a császárpingvinről (Aptenodytes patagonicus és Aptenodytes forsteri). Sokezres kolóniáikban mindössze 15 százalékuk marad hűséges partneréhez az egymást követő szaporodási időszakokban. Mentségükre szolgál, hogy cudar vidéken, az Antarktisz partjainál élnek. A többi pingvinfaj tagjai viszont jellemzően monogám életet élnek, ezért is szerezhettek romantikus hírnevet ezek a kizárólag a déli féltekén élő, áramvonalas testű, kitűnően úszó, ám röpképtelen madarak.
Örök hűség?
Nem maradnak el tőlük a hattyúk, a tiszta és hű szerelem egyetemes jelképei sem. Egész életre választanak párt, ha egyikük elpusztul, sokak szerint meg is gyászolják társukat, és nem állnak össze többé mással. Talán ezért okozott kisebbfajta ornitológiai botrányt egy angliai, Gloucestershire tartományban található madárrezervátumban, hogy elvált egymástól egy hattyúpár, és nagy meglepetésre mindegyikük új partnerrel az oldalán érkezett vissza a sarkvidékről áttelelni. Sok ezer hattyút megfigyeltek már a negyven éven keresztül, de olyanra még nem volt példa, hogy
többéves kapcsolatot közös megegyezéssel felbontsanak, és mással kössék össze röpke életüket.
Ráadásul a park tavában egymás mellett úszkálva figyelemre sem méltatták a másikat, mintha semmi sem történt volna korábban közöttük. Akár egy szappanoperában, úgy alakultak át váratlanul a vonzalmi szálak, ami megdöbbentette a kutatókat.
Csélcsap gerlék, tubicák
Ha mindhalálig szerelem, akkor leginkább a galamb jöhet szóba. Valamennyi fajuk monogám, megejtően turbékolnak, és csőrüket összeérintve még „csókolóznak” is. Nem véletlen, hogy a galamb Aphroditének, a szépség és a szerelem istennőjének volt a szent madara, de a magyar folklórban is a szerelem, a női lélek, az ifjú asszony jelképe.
A népdalokban pedig a gerlicém, tubicám bevett szerelmes becéző szavak.
Kár, hogy a galambászok nincsenek száz százalékosan meggyőződve hűségükről és ragaszkodásukról, és sorozatban elkövetett csalfa akcióikról számolnak be.
Mindenki mindenkivel, de akkor miért van monogámia?
Már a madárerkölcsök sem a régiek, vethetnénk közbe, de valójában az a furcsa, hogy léteznek olyan állatok, amelyek (többnyire) monogámok. Hiszen a genetikai sokszínűség azt feltételezné, hogy (az emlősöknél is) a hímek a lehető legtöbb nősténnyel párosodnak. Evolúciós szempontból ugyanis
a szabadjára engedett promiszkuitás hozná a legtöbb, legegészségesebb, legéletrevalóbb utódot,
azaz a különböző fajok túléléséhez a legtöbb hasznot. Ez pedig így is van, az állatok túlnyomó többsége könnyűvérű, léha és ingatag, nem sokat törődik alkalmi párjával, a fékevesztett utódnemzési ösztönnek pedig csak a lehetőségek szabhatnak határt.
Ezért is okozott meglepetést, amikor azonosították a monogámiáért felelős géneket. De még inkább elképedtek, amikor rájöttek, hogy ezek a tanuláshoz, memóriához és kognitív funkciókhoz kötődő nukleinsavszakaszok
egymástól függetlenül alakultak ki az evolúció során, mégis ugyanazok a genetikai mintázatok jöttek létre a különféle állatokban.
Ez egy klasszikus példa az evolúciós konvergenciára, amikor különböző fajok hasonló megoldásokat találnak ugyanarra a problémára, például a monogámiára. Nem sokkal az első gerinces élőlények kifejlődése után, már 450 millió éve feltűnt a hűségért felelős univerzális genetikai kódmintázat. A monogámia tehát egy markáns evolúciós kényszer hatására alakult ki, és úgy tűnik, hogy
megfelelő körülmények esetén néhány élőlénynél aktivizálódik.
A pingvineknél, hattyúknál, galamboknál úgy, hogy a hímek mindenben segítik párjukat: fészekanyagot biztosítanak, és őrzik a tojásokat. Ha kell, a hím pingvinek napokon, heteken keresztül kotlanak a tojásokon, amíg a nőstény élelem után kutat a tengerben. A gerlepár is felváltva ül a tojásokon,
de ők közösen is etetik a fiókákat, méghozzá begytejjel, ami a hím galambok […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!