Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Minden kisiskolás fújja, hogy hét kontinens van a földön: Észak-Amerika, Dél-Amerika, Európa, Ázsia, Afrika, Ausztrália és az Antarktisz. Ez egy faktum, ránézünk a térképre, és nyugtázzuk a vitathatatlan helyzetet. Tudósok szerint azonban nem kellene ennyire magabiztosnak lennünk.
Mindenki láthatja például, hogy Európa és Ázsia összefügg, ezért gyakran Eurázsiának nevezik a legnagyobb földrészt. Rendben, a hatalmas kontinens felosztása tényleg önkényes, inkább kulturális, mint tudományos szétválasztás.
Akkor valójában csak hat kontinens van?
Nem feltétlenül, mert ott van az Észak-Amerikát Ázsiától elválasztó Bering-tenger, amit csak a közelmúltban öntött el a víz. A legutóbbi jégkorszaki lehűlés idején (a körülbelül 17 ezer és 12 ezer évvel ezelőtti periódusban) jóval alacsonyabb volt a tengerek szintje, ezért még száraz lábbal lehetett átkelni Ázsiából Észak-Amerikába. Amit meg is tettek az emberek, és az általánosan elfogadott elmélet szerint pont a Bering-földhídon át érkeztek Amerika őslakói. Kontinentális talapzat köti tehát össze a most két különbözőnek mondott kontinenst, ezért alapjában véve egy földrészt alkotnak.
Ez pedig azt jelenti, hogy csak öt kontinens van.
Mást lát a geológus, mint a történész
Hogy hány földrész is van igazából, nem holmi szőrszálhasogató okoskodás, hanem létező tudományos vita tárgya. És azért merül fel, mert kétféle kontinens létezik: a világ kultúrái által és a geológusok által elismert kontinensek. Kulturálisan úgy lehet meghúzni a kontinenshatárokat, ahogy akarják. Hogy közmegegyezés szerint Európát Ázsiától, mint valamiféle észak–déli szembeszökő határvonal, az Urál hegység választja el egymástól, meglehetősen kézenfekvő választás. Már csak azért is, mert az európai történelem eseményei a jól ismert, öreg kontinens erősen tagolt tájain zajlottak, függetlenül a kínai történelem színhelyeitől, annak ellenére, hogy egybefüggő közös kontinentális kőzetlemezen osztozik a két kultúrkör.
A geológusok azonban egzakt definícióra törekszenek, ám az utóbbi idők kutatásai egyre bizonytalanabbá tették a kontinenshatárok eddigi meghatározását. Geológiai szempontból attól kontinens egy nagy földdarab, ha:
- az óceán fenekéhez képest nagy a magassága.
- Szilícium-dioxidban gazdag magmás, metamorf és üledékes kőzetek széles skáláját tartalmazza.
- Kőzetkérge jóval vastagabb a környező óceáni kéregnél.
- Pontosan megszabott határai vannak egy kellően nagy terület körül.
Az első három követelmény szinte minden geológiai tankönyvben megtalálható. De nem így van a negyedikkel. Az, hogy mi a „kellően nagy”, vagy mennyire „pontosan megszabott” egy potenciális kontinenshatár, már bizonytalanabb.
Még Amerika és Európa határai sem egyértelműek
Azt gondolnánk, nincs egyértelműbb határvonal az Észak- és Dél-Amerikát Európától és Afrikától kettéválasztó Közép-atlanti-hátságnál. Ez a világ leghosszabb (igaz, víz alatti) hegylánca, Grönland keleti partjaitól kezdődően egészen az Atlanti-óceán déli részéig húzódik, és a kőzetlemezek gyors (évente 2,5 centiméteres sebességű) távolodásával, a feltörő magma révén, egyre csak magasodik. A víz alatt, de Izlandon a víz fölé is emelkedik, és állandóan aktív tűzhányókkal mutatja meg magát.
Egy közelmúltban a Geology folyóiratban publikált <a href="https://pubs.geoscienceworld.org/gsa/geology/article/52/11/819/646098/Central-Afar-An-analogue-for-oceanic-plateau" id="hyperlink_fa29d64ba10add1b6e8443ddfd254032" rel="nofollow" […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2024/11/09/nyolcadik-kontinens-zelandia/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!