„Anyám képét nézem a falon; s még az ő egykor szeretett pillantása is oly merev most. Merevebb egy kavicsnál. S ami rosszabb, épp oly közönyös, mint az én tekintetem, mely szembenéz vele.”
(Pilinszky: Depresszió)
Unoka Zsolt szerint a depresszió egyik legkínzóbb tünete, amiről a 20. századi magyar líra egyik legmeghatározóbb alakja is ír, az anhedónia, vagyis az örömre való képesség hiánya. A depressziós kevéssé tudja átélni a testi tevékenységekből, például evésből, érintésből vagy a munkavégzésből származó örömöket. Míg hétköznapi szomorúság esetén tudjuk élvezni az ételt, a gyermekünk ölelését, vagy a feladatunkba való belefeledkezést, az anhedónia állapotában a világ ízét veszti, kiürül.
Ekkor döbbenünk rá, hogy eddig a fürdés, a fogmosás, a reggeli rutinja észrevétlenül örömmel töltött el. Ha pedig a párom, gyerekem, munkatársam nem érez boldogságot, amikor ételt adok neki, átölelem, vagy beszélgetek vele, az a saját önképemet rombolja. Ez utóbbi a szociális anhedónia, amikor a társas interakciókból származó öröm átélésének képessége is beszűkül.
A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatóhelyettese szerint ilyen időszakokban nem érdemes elhamarkodottan elválni vagy véget vetni a párkapcsolatnak, mert ha kezelik, egy depressziós epizód lezárultával a szerelem, a szeretet vagy a vágy visszatérhet.

Unoka Zsolttal arról is beszélgettünk, hogy
- mi a különbség a mindennapi rosszkedv, a gyász és a depresszió között;
- mi történik a depressziós ember agyában;
- mennyire volt depressziós Anna Karenina,
- hogyan jelenik meg az anhedónia, az örömre való képesség elvesztése Dávid király zsoltáraiban;
- hogyan segíthetünk hozzátartozóként;
- milyen új útjai vannak a gyógyításnak?
Miért nem haltam meg anyám méhében?
A pszichiáter szerint bár a páciensek nem az ószövetségi Jób könyvéből idéznek, hasonlóan fogalmaznak Jóbhoz: miért élek, büntetés, teher, szenvedés számomra a lét.
A depresszió rendszerszinten hat: a közvetlen környezet számára is komoly kihívást jelent az érzelmi stabilitás megőrzése.
„A kölcsönös oda-vissza törődésre szerződünk, de depresszió esetén a mi törődésünk a köztünk lévő térben kavicsként leesik a földre: nincs hatása, nincs válaszkészség a másikban. Nem kezdeményez, megszűnünk érzelmileg létezni számára. A saját dolgait is elhanyagolja, lemond tevékenységeket, elkezd izolálódni, kritikusabb esetben nem fürdik, nem eszik.”
A depresszió legsúlyosabb következménye lehet az öngyilkosság;
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!