Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az Európa régóta a csillagászok és az asztrobiológusok egyik legfontosabb célpontja, ha a Naprendszeren belüli, földönkívüli élet utáni kutatásról van szó. A tudományos konszenzus szerint a Jupiter holdjának vastag jégpáncélja alatt egy globális, sós vizű óceán húzódik, amely potenciálisan tartalmazhatja az élet kialakulásához szükséges alapvető elemeket, beleértve a komplex szerves vegyületeket és a folyékony vizet.
A korábbi feltételezések szerint ebből, a felszín alatti óceánból származnak azok a halvány és rendkívül nehezen észlelhető vízgőzkilövellések, amelyek a jégpáncél repedésein keresztül törnek az űrbe. Most azonban a jelenség létezését megkérdőjelezték – méghozzá pontosan azok a tudósok, akik eredetileg felvetették az elméletet, hívja fel a figyelmet a Space.com.
„Az Európán található vízgőzoszlopokra vonatkozó bizonyítékok korántsem olyan erősek, mint ahogy azt korábban gondoltuk” – fogalmazott közleményében Kurt Retherford, a Southwest Research Institute (SwRI) munkatársa. Retherford annak a csapatnak volt a tagja, amely 2014-ben elsőként javasolta a vízkilövellések létezését, kollégáival együtt azonban most kénytelenek voltak felülvizsgálni saját, korábbi következtetéseiket.
Egyetlen képpont is tévútra vihette a tudósokat
A feltételezett kitörések újraértékeléséhez Retherford és csapata a Hubble űrtávcső STIS (Space Telescope Imaging Spectrograph) műszere által rögzített 14 évnyi adatot vizsgált át. Különös figyelmet fordítottak az ultraibolya fény egy specifikus hullámhosszára, az úgynevezett Lyman-alfa emisszióra, amelyet a hidrogénatomok bocsátanak ki és szórnak szét.
A csapat 2012 és 2014 között már észlelt ilyen emissziókat az Európán, ez a vizsgálat azonban a teljesítőképessége legvégső határáig hajszolta a Hubble-t.
„Az adatok értelmezésének egyik legnagyobb nehézsége akkoriban az volt, hogy pontosan meghatározzuk az Európa helyzetét a felvételeken” – magyarázta Retherford. Kiderült, hogy a Hubble működési sajátosságai miatt maradt némi bizonytalanság a hold képközépponthoz viszonyított elhelyezkedését illetően. Ha az Európa pozíciója csak egy-két képponttal is elcsúszott, az már alapjaiban befolyásolhatta az adatok értelmezését. A csapat most attól tart, hogy a vízgőzoszlopok észlelése valójában csak az adatokban lévő technikai „zaj” eredménye volt.
A NASA tehet pontot az ügy végére
„Az újraelemzés során a kilövellések létezésébe vetett eredeti, 99,9 százalékos magabiztosságunk kevesebb mint 90 százalékra csökkent” – mondta Lorenz Roth, a svéd KTH Királyi Műszaki Intézet kutatója, a csapat vezetője. „Ez egyszerűen nem elegendő bizonyíték ahhoz, hogy fenntartsuk az akkori, magabiztos állításainkat.”
A május 5-én, az Astronomy & Astrophysics folyóiratban publikált tanulmány ellenére a csapat még mindig nem tudja teljes bizonyossággal kizárni a vízgőz jelenlétét. Reményre adhat okot, hogy a Szaturnusz jeges holdján, az Enceladuson már sokkal magabiztosabban észleltek hasonló kilövelléseket, a Jupiter másik holdján, az Ión – amely a Naprendszer legvulkanikusabb égitestje – pedig kén-dioxid-kitöréseket figyeltek meg.
A gigantikus vízkilövellések és az Európa rejtélyes, sós óceánjának kérdésére a végső választ várhatóan 2030-ban […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2026/05/24/jupiter-hold-europa-felfedezes-vizgoz-kiloveles-gejzir-tevedes/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!