2021. december 2., csütörtökMa Melinda napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 362,00 Ft | USD: 319,00 Ft | CHF: 347,00 Ft
2021.12.02. Melinda Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 362,00 Ft | USD: 319,00 Ft | CHF: 347,00 Ft
Kezdőlap / Tudomány / Tényleg hangot ad ki a sarki fény?

Hirdetés

Tényleg hangot ad ki a sarki fény?

Ha az északi népi mondákat és dalokat nem vesszük figyelembe, akkor is több mint egy évszázada vannak feljegyzéseink arról, hogy az északi és déli félteke sarkvidékein megjelenő sarki fény (aurora borealis északon és aurora australis délen) különleges látványát hanghatások is kísérik. De tényleg hangot adhat ki a fény?

Sarki fény Alaszkában 2017. január 8-án

Sarki fény Alaszkában 2017. január 8-án

Fotó: Lance King / Getty Images Hungary

A hipotézist, miszerint igen, hosszú ideig elutasították a tudós körök, ám egyre többet megtudva a sarki fényről mostanra úgy tűnik, részben sikerült bizonyítani: speciális körülmények között tényleg észlelhető hanghatások kísérik a pszichedelikus látványt.

Hirdetés

A sarki fény a Napból származó töltött részecskék földi légkörbe történő belépésének következménye. A koronakidobódással a Napot elhagyó protonok és elektronok a felső légkörben összeütköznek a földi atomokkal, ionizálják, gerjesztik azokat, azok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A különböző atomok eltérő színben világítanak, ezért van, hogy kék, ibolya, zöld és sárga színek is láthatók az aurorán. A sarki fény általában a világűr határán vagy magasabban keletkezik, legtöbbször 90 és 150 kilométeres magasságban, ám a legtöbbször látott zöld színű jelenség még magasabban, 200 kilométer felett jön létre.

Korábban a sarki fénynek tulajdonított hangokat azért tartották megalapozatlannak, mert a magasságban, ahol létrejön az aurora, a levegő túl ritka a hang vezetésére. Emellett, még ha vezetné is, a távolság miatt a megfigyelő késve érzékelné a hanghatást, nem pedig a feljegyzett pattogó, csattogó hangon.

Csak a fejekben van?

Az első feljegyzések a sarki fény hangjáról az első és második nemzetközi sarki évekre tehetők. Az 1882-ben és 1932-ben kezdődő egy év hosszúságú expedíciók során Kanada, Norvégia és Finnország északi régióiban kutatók egymástól függetlenül arról számoltak be, „susogó selyemnek” vagy „két deszka összecsapódásának” hangját észlelték a sarki fény látványakor. A beszámolók szkeptikus fogadtatása az 1932-33-as sarki év kutatásainak köszönhető, ekkor állapították meg, hogy nagyon ritkán ereszkedik 80 kilométeres magasság alá a sarki fény a légkörben, így nincs a hangnak megfelelő közvetítő közeg.

Az huszadik század elején úgy vélték, a sarki fény pszichológiai hatással bír az emberekre, a hangok pedig egyszerű illúziók, melyet a hullámzó, lángnyelvekhez hasonló színes fények okoznak. Az angol fizikus, Oliver Lodge szerint az emberi agy a tűzre asszociál a sarki fény látványából, ennek következtében hallja a hangokat, melyek valójában nincsenek. Hasonló példaként a meteoritokat hozza, melyekhez suhanó hangot társítanak fejben az emberek.

Carl Strömer norvég geofizikus és matematikus, kinek munkája a kozmikus sugárzás felfedezésében és a sarki fény megértésében hatalmas, asszisztensei forrásaira alapozva több beszámolót is készített kutatásai közben, melyek a sarki fénnyel együtt jelentkező hangokról jelentettek. Ezek is susogó, pattogó tűzhöz hasonlító hangokról számoltak be, ám nem állítottak fel tézist és nem adtak bizonyítást sem a hang keletkezését és terjedését illetően.

Az […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2021/10/10/sarki-feny-aurora-borealis-aurora-australis-hangok-elektromagneses-toltes/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Hogyan és miért tört ki az iraki háború?

Fred Kaplan amerikai újságíró a közelmúltban megjelent cikkében „az amerikai történelem legnagyobb stratégiai tévedésének” nevezte a …