Itt a farsang, áll a bál, úgyhogy nem is ehetünk mást, mint apácafingocskát! Ha most elkerekedett a szeme, akkor nem tudja, hogy ez egy pillekönnyű fánk neve, amit hívnak apácaszellőnek, selyemsuttynak, apácasóhajnak is. A kis méretű süteményt a 16. században alkották meg először, akkor még úgy írták itthon: apátza-fingotska, de a világon mindenhol ezt a vicces nevet viseli. Angliában nun’s puffs, a franciáknál pet de nonne, a németeknél nonnenfürzle néven fut.
Története szerint a konyhájáról híres Marmoutieri Apátságban egy nagy ünnepség keretén belül a püspök éppen Szent Mártonnak, a kolostor védőszentjének a köpenyét készült megáldani, amikor a konyha felől szellentéshez hasonló hangokra lett figyelmes. A konyhába belesve a tűzhely mellett Ágnes nővért találta, aki elvörösödve sütögette a tésztagolyókat. A püspök elnevette magát, és a süteményt apácafingocskának keresztelte.
Apácáktól a bugyikütyüig
A németek szerint a fánk eredeti neve nonnenfürzchen volt, ami annyit jelent: apácák készítették. Mivel a tészta sütés közben szisszenő hangot ad ki, ráragadt a nonnenfürzle, vagyis az apácafingocska név. Kérdés, nem fogunk-e az apácafingocskától is úgy szellenteni, mint Ágnes nővér? Könnyen kideríthetjük egy új alsónemű-fejlesztéssel.
A puffadás mérése igen nehéz, de talán ha számszerűsíthetjük extra levegőkibocsátásunkat, megtudhatjuk, hogy hajlamosak vagyunk-e dagadni, vagy normális, amennyi levegőt hátsónkon kiengedünk. A puffadás tanulmányozása, a gázképződés gyakoriságának mérése nehezebb, mint gondolnánk. A hagyományos módszer eddig az volt, hogy számolja meg mindenki, mennyi szellentéssel éli túl a napot, vagy klinikai környezetben vezettek a végbélbe csöveket a mérésekhez. De nemrég megalkották az első viselhető, folyamatos szellentésmérő eszközt.
Ez az „okosalsónemű” egy érme méretű kütyü, amely bármilyen alsóneműbe bepattintható, nagyjából oda, ahová lokalizáljuk a szelet. A fejlesztők, a Marylandi Egyetem kutatói azt szeretnék, hogy minél több felnőtt próbálja ki, ezért Brantley Hall biológus elindította a Human Flatus Atlas elnevezésű kutatást, amely okosalsónemű-használókat toboroz, hogy megismerje az emberek puffadási mintázatait, és feltárja a kapcsolatot a szélmennyiség és az elfogyasztott ételek, plusz a mikrobiom összetétele között.
Jelenleg nem létezik pontos alapérték, így az orvosoknak nehéz megmondani, hogy mikor nem normális a mennyiség, ami már egészségügyi probléma. A becslések szerint egy felnőtt naponta átlagosan 14-szer ürít gázt. Hallék tesztje szerint, amiben egészséges felnőttek vettek részt, ez a szám sokkal nagyobb, átlagosan napi 32. De a spektrum széles, van, aki 4-nél megállt, más elérte az 59 szellentést is. A résztvevők egy héten keresztül napi 11 órán át viselték a puffadásmérő eszközt.
A legtöbb ember szellőzése hidrogénből, szén-dioxidból és nitrogénből áll. Az okosalsónemű a hidrogént méri, mivel azt kizárólag a viselő bélmikrobái termelik.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!