Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
Másfél hónappal az aradi vértanúk kivégzése után, a szabadságharcot leverő Haynau osztrák tábornok előtt avatták fel a Lánchidat 1849. november 20-án. Az első állandó fővárosi híd históriája híven követte a hazai történéseket a lánchídi csatától a második világháború végi felrobbantásán át napjainkig.
Az első állandó fővárosi dunai híd megépítése egészen a 19. századig akadályokba ütközött. A közlekedésre hosszú évszázadokon keresztül hajóhidak és hidasok (úgynevezett repülőhidak) szolgálták. Szabó László muzeológus szerint
az eltelt évszázadok alatt igen sok elképzelés született a Duna áthidalására, de a római kori, aquincumi szerkezet és a Clark-féle Lánchíd között egyik sem valósulhatott meg. Többségük megépítéséhez sem a kellő szakismeret, sem a szükséges anyagi forrás nem állt rendelkezésre.
A mérnökök egy olyan széles folyón, mint a Duna, technikailag kivitelezhetetlennek tartották a hídépítést. Nem szólva arról, hogy egy állandó hídon csak vámfizetés terhe mellett lehetne áthaladni, ami viszont sértette volna a nemesek előjogait.
EGY MAGYAR FŐNEMES, GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN MÉGIS A FEJÉBE VETTE, HOGY HIDAT ÉPÍT A DUNÁN, MÉGHOZZÁ PEST ÉS BUDA KÖZÖTT.
Ennek érdekében 1832-ben megalapította a Hídegyletet, amelynek fő feladata a gazdasági-politikai akadályok elhárítása volt.
Clark és Clark
Széchenyi – gróf Andrássy György társaságában – tanulmányútra indult Angliába, ahol neves hídépítőkkel – köztük William Tierney Clark mérnökkel – folytatott megbeszéléseket. Clark elismerően szólt a pest-budai Duna-szakaszról, és az építés érdekében készült, részletes és alapos mederfelmérésről. Széchenyi őt bízta meg a híd tervezői munkálataival.
1836-ban törvényben rendelték el a híd megépítését. A következő évben megalapították a Lánchíd Részvénytársaságot, amiből a vállalkozást finanszírozták. A dokumentumok áttekintését követően elfogadták William Tierney Clark tervét, majd szerződésbe foglalták a hídépítés és -üzemeltetés feltételeit. Az 1840-ben aláírt szerződés egyebek közt kimondta, hogy 87 éven keresztül a hídtól egy-egy mérföld távolságon belül nem építhető újabb átkelő, valamint hogy a hídon áthaladóknak vámot kell fizetniük. Mivel William Tierney Clark nem tudott állandóan a helyszínen tartózkodni, ezért névrokonára, Adam Clark skót mérnökre bízta az építés vezetését.
1840. július 28-án kezdődtek a munkálatok, az ünnepélyes alapkőletétel pedig 1842. augusztus 24-én történt.
AZ ÉPÍTKEZÉS EGY DARABIG GOND NÉLKÜL HALADT, MÍGNEM 1848. JÚLIUS 18-ÁN, A LÁNCOK BESZERELÉSE KÖZBEN AZ AZT FELHÚZÓ CSIGASOR LÁNCA SZÉTTÖRÖTT. (A BALESET ÁBRÁZOLÁSA BEREMÉNYI GÉZA 2002-BEN KÉSZÜLT FILMJÉNEK, A HÍDEMBERNEK TALÁN A LEGBRAVÚROSABB JELENETE.) AZ ESEMÉNYT SZEMLÉLŐK KÖZÜL TÖBBEN, KÖZTÜK SZÉCHENYI IS, A DUNÁBA ZUHANTAK, EGY MUNKÁS ÉLETÉT VESZTETTE A BALESETBEN.
Hídavatás fagyos légkörben
Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején a félkész híd többször is „gazdát” cserélt. Az osztrák hadsereg robbantási kísérletei pedig szerencsére kudarcot vallottak. A sérüléseket később kijavították, és a hidat nem sokkal a szabadságharc leverése után, 1849. november 20-án átadták a forgalomnak. A vámszedést másnap kezdték meg. A gyalogosoknak egy, a teherrel közlekedőknek kettő, a tehenet kísérőknek három, a kis szekérrel áthaladóknak öt, a nagy szekérrel érkezőknek tíz krajcár volt a hídpénz.
Domonkos Csaba muzeológus szerint a vámfizetés úgy […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2021/01/23/szechenyi_sosem_kelt_at_a_lanchidon/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
