Senki nem hitte el, de még a Mona Lisát is sikerült ellopni a Louvre-ból

Október 19-én délelőtt sok párizsi azt hihette, a Lupin 4. évadának forgatására ébredt, annyi rendőrautó lepte el a Louvre környékét. Aki véletlenül látta is reggeli kávézása közben a maszkos, láthatósági mellényt viselő tolvajokat, az teljesen biztos lehetett abban, hogy Omar Sy újra akcióba lendült, de sajnos nem erről volt szó. Igazi rablók okosan profitáltak a múzeum felújításából és a szomszédos építkezésből, így egy, a körülményeket tekintve nem feltűnő darus kocsit használtak, hogy bejussanak a Louvre-ba, nyitvatartási időben! Kevésbé okosan azonban gyors menekülésük közben elejtették az egyik nagy értéket, Eugénia császárné koronáját. Mégsem tudták elkapni őket.

Az esetet a francia igazságügyi miniszter, Gérard Darmanin úgy kommentálta, az egész országról előnytelen képet fest az ékszerrablás, mert az a biztonsági szolgálatok kudarcáról árulkodik. Franciaország beleborzongott, hogy ilyen könnyen bejutottak a szigorúan védett (?) múzeumba és seperc (4- 7) alatt vittek, amit tudtak, elsősorban koronaékszereket. Az ország sokkot kapott, Párizs ledöbbent, a hangulat a Mona Lisa 1911-es ellopásához hasonlítható.

Századelős sokkhatás

1911. augusztus 22-én kedden reggel a festő Louis Béroud, aki jól ismerte a Louvre-t és feltétlen rajongója volt a Mona Lisának, vázlatot akart készíteni következő festményéhez „Mona Lisa a Louvre-ban” címmel, de döbbenet, a festmény helyett a semmit találta a falon. Riasztotta az egyik őrt, de a dolog annyira hihetetlen volt, hogy a rablás fel sem merült, a kép bizonyára az Adolphe Braun & Cie műhelyben lehet, ahol a múzeum műveit fényképezik – gondolták. De nem, tényleg eltűnt!

A nagy sugárutakon, a kávézók teraszain futótűzként terjedt a hír, az első világháborút megelőző feszült légkörben – és ne felejtsük, csak 5 évvel a Dreyfus-per 1906-os lezárása után – hajmeresztő ötletek keringenek a tolvaj személyéről: zsidó összeesküvés, II. Vilmos császár kémje, német ügynökök műve, egy őrült, Mona Lisa szerelmese? Táviratban értesítették Théophile Homolle múzeumigazgatót, aki épp a Vogézekben nyaralt, először ő is azt hitte, csak tréfa, de a másnapi újságok már címlapon hozták „az évszázad lopását”.

A párizsi prefektus azonnal a helyszínre küldi Octave Hamardot, a város rendőrségének vezetőjét és közel hatvan rendőrt. Adolphe Bertillon újítását, a bűnelkövetőket leíró aktáit ekkor kezdték használni a nyomozásokban, ő már az ujjlenyomatokra is fókuszált, de nála a jobb kéz ujjainak képei szerepeltek. Szerencse, hogy a Mona Lisa eltűnt helye mellett találtak egy hüvelykujjlenyomatot, vagy mégsem? Egy bal ujjé volt! Ez aztán a malőr, mert hiába is vetették össze a Louvre-ban dolgozó 257 ember ujjlenyomataival, nem jutottak semmire.

Augusztus végén a Louvre Baráti Társaság elnöke 25 ezer frankot ajánlott fel annak, aki segít megtalálni a festményt, az Illustration magazin a csillagászati 40 ezer frankra emeli az összeget, de hiába.

Augusztus végén a Louvre igazgatója, Théophile Homolle kénytelen lemondani, közben az ügyet vizsgáló nyomozó bíró, Joseph-Marie Drioux, „Mona Lisa férje”, ahogy a sajtó nevezte, mindent megtett, hogy előkerítse az elkövetőt. Így merülhetett fel a csodás képverseket alkotó szomorú sorsú költő, Guillaume Apollinaire neve is, mert pechjére egykori titkára egy kleptomániás belga kalandor volt, Géry Pieret, aki 1907-ben és 1911-ben már elemelt egy-két dolgot a Louvre-ból. Kis ibériai szobrait aztán a költőnek és Picassónak adta el. Ennek ellenére nem ők lopták el a Mona Lisát, bár Apollinaire-t így is lecsukták 5 napra – ebből született a Szeszek kötet Börtönben című ciklusa. Közben a kép hírneve csak nőtt, dagadt, már azok is ismerték, akik korábban nem hallottak róla. Az olasz író, a nacionalista Gabriele D’Annunzio pedig vállalta a felelősséget a bűncselekményért, de a francia hatóságok nem vették komolyan. Indítéka azonban a valódi elkövetőével azonos:

1912 áprilisában a Titanic elsüllyedésének híre némileg a háttérbe szorította a Mona Lisa-rejtélyt, ami lassan meg is oldódott, ugyanis a következő év decemberében felbukkant Firenzében. Egy 32 éves olasz szobafestő, Vincenzo Peruggia, aki akkoriban a Louvre-ban dolgozott üvegesként, eladásra kínálta Alfredo Geri firenzei műkereskedőnek félmillió líráért, de tettét nem a pénz motiválta, hanem a hazafiság.

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tudomany/2025/10/23/louvre-rablas-mona-lisa-paris/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!