Hirben.hu Hírben jók vagyunk!
Paks, vízhiány, áramszünet – a környezetünk változásával kapcsolatos szorongás már nem elvont, jövővel kapcsolatos aggodalom, hanem kézzelfogható fenyegetés Magyarországon is, ami sokaknak máris akut szorongást okoz.
A hírek és közösségimédia-posztok tele vannak a „veszély”, „baj”, „pokoli”, „bejósolhatatlan”, „kiszámíthatatlan” szavakkal, ami tovább terheli idegrendszerünket. Aki ezekben a napokban/hetekben feszültebbnek, kimerültebbnek érzi magát, vagy jobban szorong, az érthető, adaptív reakciót él át rendkívüli helyzetre.
Így reagál a test a fenyegetésre
Az egyik legerősebb szorongáskeltő tényező nem is konkrétan Paks vagy a szárazság, hanem az, hogy úgy érezzük, semmilyen ráhatásunk nincs a folyamatokra. Arra, hogy leáll-e egy erőmű, mikor lesz áramkimaradás, vagy csökken-e a vízellátás, nincs ráhatásunk. A pszichológiában ezt a tanult tehetetlenségnek (learned helplessness) nevezett jelenség rokonaként is értelmezhetjük:
ha valaki tartósan úgy érzékeli, hogy a körülötte zajló eseményekre nincs ráhatása, az passzivitáshoz, apátiához vagy épp pánikszerű, kapkodó cselekvéshez vezethet.
A víz és az áram ráadásul nem komfortcikk, hanem a legalapvetőbb biztonsági szükséglet: ha ezek kerülnek veszélybe, azt az idegrendszerünkben egzisztenciális fenyegetettségként értelmezheti, ami pedig hipervigilanciához (folyamatos készenléti állapothoz) és gyors kimerüléshez vezethet.
A kánikula önmagában is megterheli a szervezetet (megemeli a pulzust és a kortizolszintet), ha pedig pánikolni kezdünk, akkor testünk hasonló biológiai vészjelzéseket adhat. A vészhelyzeti módban az idegrendszerünk harcolj vagy menekülj üzemmódba kapcsolhat: mellkasi szorítást, szapora szívverést, légszomjat élhetünk át, rosszul alszunk vagy felébredünk a kora hajnali kortizolszint-emelkedés miatt.
Szorongás mint túlélési eszköz
Bár a szorongás kellemetlen érzés, valójában nem rendszerhiba, hanem a legősibb túlélési eszközünk, amelynek eredeti célja az volt, hogy életben tartson.
Evolúciósan azoknak az elődeinknek volt nagyobb esélyük túlélni, akik időben észlelték a veszélyt, és felkészültek rá például meneküléssel, harccal vagy óvatossággal.
A szorongás mozgósít: fiziológiailag felkészíti a testet a cselekvésre, pszichológiailag pedig energiát ad a probléma megoldásához.
Emellett szociális funkciója is van: az aggódás gyakran arra készteti az embert, hogy másokhoz forduljon, segítséget kérjen, vagy figyelmeztesse a közösséget – ez csoportszinten is adaptív, hiszen a korai veszélyjelzés az egész közösség túlélési esélyeit növeli.
Nyilván van az a pont, amikor maladaptívvá válik: amikor nem cselekvéshez vezet, csak rágódáshoz, katasztrofizáláshoz, ellenségeskedéshez vagy bűnbakkereséshez.
Nem betegség, reális válasz
A klímaszorongást a szakirodalom praktikus szorongásnak nevezi, és nem sorolják a mentális betegségek alá: ez ugyanis nem tárgy nélküli szorongás, hanem nagyon is létező veszélyre, sőt egy megvalósuló eseményre hívja fel a figyelmet.
Panu Pikhala (2020), a téma egyik legismertebb finn kutatója írja, hogy
korábban a nukleáris fenyegetés volt hasonló a klíma változása miatti szorongáshoz.
A klímaszorongás nem egynemű érzelem, hanem sokféle emóció kapcsolódik hozzá; Pikhala megkülönbözteti például a felháborodáshoz kötődő érzelmeket (felháborodás, becsapottságérzet), a haraghoz kapcsolódókat (harag, düh, frusztráció, irritáltságérzet), vagy az ellenségességhez kapcsolódó emóciókat (megvetés, szkepticizmus, kétség, unalomérzet).
De legalább ennyire fontosak a pozitív érzelmek: a hazai közösségi médiában is jól látható, hogy az ellenségeskedés mellett egyre erősebb az érdeklődés, a motiváció, a tenni akarás, az izgalom, az optimizmus, a segítőkészség vagy a valahová tartozás.
A kormányzati kommunikáció is ezt az aktív, fogjunk össze vonalat erősíti. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter például azzal kezdte vasárnap esti posztját, hogy: „A magyar emberek nem széthúznak. A magyarok összefognak. Ezt látom most minden este, és elképesztő érzés.”
Ezért merít ki a doomscrolling
A folyamatosan frissülő hírfolyamok, a közösségi média pörgetése pszichológiailag különösen megterhelő, és számos alapvető pszichológiai mechanizmust aktiválnak, amelyek együttesen jól magyarázzák, miért érezzük magunkat gyakran kimerültebbnek és szorongóbbnak, mint amennyit a valóság indokolna.
- Negativitási torzítás: Az agyunk evolúciósan sokkal érzékenyebb a negatív, fenyegető ingerekre, mint a semlegesre vagy a pozitívra – ez túlélési szempontból érthető volt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy negatív hír sokkal mélyebb nyomot hagy bennünk, és sokkal tovább foglalkoztat, mint tíz semleges vagy pozitív hír együttvéve.
- Algoritmikus felerősítés: Az algoritmusok nem véletlenszerűen, hanem az elkötelezettség (engagement) alapján rangsorolnak; az érzelmileg intenzív, különösen a felháborodást vagy félelmet keltő tartalom generálja a legtöbb interakciót. Ezért hírfolyamunk nem a valóság reprezentatív mintája, hanem szisztematikusan az érzelmileg megterhelőbb tartalom felé torzít.
- Megerősítési […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/heavy-mental/2026/08/06/hoseg-vizhiany-szorongas-mentalis-kontroll/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!