A kutatók a koponyák szétverésének logikáját úgy magyarázzák, hogy „az európai neolitikus társadalmakon belül a szórványos válságok felerősödése” az erőszakos konfliktusok számának jelentős növekedéséhez vezetett.
Az interperszonális és csoportközi erőszak ezen kontextusaiban a kőbalták, szarukapák és a csákányok által okozott koponyasérülések bőségesen előfordulnak– írják a Journal of Archaeological Science folyóiratban publikált tanulmányban, amit az IFL Science online tudományos portál idéz.
A kőkori vérontás számos példája között említik az úgynevezett talheimi mészárlást, amelyet a harmincnégy összevert német koponya bizonyít, valamint a spanyolországi Cova Foradadában talált, sérült koponyát. Bár azonban nyilvánvaló, hogy valamennyi elesettet valamiféle tompa tárggyal ütöttek fejbe, az esemény rekonstruálása és a gyilkos fegyver pontos meghatározása komoly régészeti kihívást jelent.A rejtély megoldása érdekében a tanulmány szerzői hét mesterséges koponyát készítettek gumibőrrel bevont poliuretánból. A műkoponyákat ballisztikus zselatinnal töltötték meg, hogy az agyat reprezentálják, majd egy baltával és egy szalukapával – amely egy ősi famegmunkáló eszköz, ahol a szerszám éle merőleges a nyélre – leütötték.
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!