Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Orbán Viktor és Magyar Péter is felkeresné a világ leghíresebb jövendőmondó helyét, a „világ köldökét”, az Omphaloszt, azaz a Delphoi jósdát. Felgyalogolnának a szent úton a mitikus Parnasszosz-hegy (Parnasszus) délnyugati lejtőjén, megállnának 570 méteres magasságban az Apollón templom bejáratánál, befizetnék a megszabott díjat, benyújtanák ólomtáblácskára rótt kérdésüket (ki nyer április 12-én?), majd türelmesen várakoznának a bejáratra vésett felirat alatt: „Ismerd meg önmagadat!”. Ha nagyon fülelnek, hallanák a legbelsőbb szentélyben transzba esett papnő, Püthia kiabálását, sírását, artikulátlan beszédét,
majd megkapnák a választ, ami szinte mindig bizonytalan jelentésű, kétértelmű, olykor egyenesen érthetetlen.
Ezért kizárólag rajtuk múlna, hogyan értelmezik, mit hámoznak ki, erőt, vagy bizonytalanságot merítenek-e a következetesen ködös válaszából.
Az ókori görögök minden nagyobb közösségi döntés, vagy háború előtt felkeresték és kikérték Püthia véleményét.
Ahogy a világhódító Nagy Sándor (a „Fiam, legyőzhetetlen vagy!” rémült választ kapta a megragadott és templom felé húzott papnőtől, aki azt mondta Nagy Sándornak, hogy aznap nincs félfogadás),
Amaszisz egyiptomi fáraó, megszámlálhatatlan más ókori uralkodó, és egyszerű emberek sokasága is. De még a pragmatikusabb rómaiak is rendszeresen az orákulum elé járultak életbevágó kérdéseikkel. Ezer éven keresztül – időszámításunk előtt körülbelül 700-tól egészen időszámításunk után 385-ig – folyamatosan működött a kultuszhely, amikor is a kereszténységet államvallássá tevő Theodosius római császár betiltotta a jövendölést és bezáratta a Delphoi jósda kapuit.
Legtöbbet Plutarkhosztól, a nagy jelentőségű, görög származású római történetírótól tudunk a Delphoi jósdáról (annyira hiánypótló szerző, hogy legfőképpen az alapműveként számon tartott „Párhuzamos életrajzok” 22 kötetes művéből ismerjük a görög és római múlt uralkodóit, hadvezéreit és államférfiait). Plutarkhosz ugyanis az időszámításunk utáni első és a második század fordulója tájékán Delphoiban szolgált papként. Beszámolója szerint az Apollón templomot egy természetes gázforrás köré építették, ahol a víz és a szikla repedései édes illatú gázt, úgynevezett pneumát termeltek. Évente néhányszor, meghatározott napokon a kiválasztott papnő, a Püthia, a pneuma közepén ült egy háromlábú széken, és annyit lélegzett be belőle, hogy transzba essen.
Kimerítő megpróbáltatás volt számára a jóslás, mert nem ritkán hisztérikus rohamot kapott, vagy akár össze is esett.
Érdekes, hogy a mindenkori Püthiát nem médiumnak, inkább afféle „edénynek” tartották, amin keresztül a föld mélye és Apollón üzen. Plutarkhosz azt állította, hogy az ő idejében kevesebb pneuma szállt elő a sziklákból, mint korábban, ami a templom népszerűségének csökkenéséhez vezetett.
Mennyire volt gáz?
Kézenfekvő magyarázat lenne, hogy önszuggesztióval gerjesztett pszichológiai vagy vallási eksztázis történhetett a Parnasszosz-hegy kies, mitikus, rituális környezetében. De a tudósok mindig is gázokra gyanakodtak. Az első modern ásatások azonban nem találták vulkánosság nyomait a hegy közelében. Mivel sokáig úgy vélték, hogy gázok csak vulkánok révén szabadulhatnak ki a földből, mendemondának könyvelték el az ősi beszámolókat. Aztán jött John Hale amerikai régész és Jelle Zeilinga de Boer holland-amerikai geológus és rendet tettek a fejekben.
Találtak két aktív tektonikus lemezt határoló törésvonalat a Delphoi templom alatt. A lemezek mozgása pedig földrengéseket és más geológiai aktivitásokat okozhatnak, beleértve a gázok kibocsátását is. Amikor két tektonikus lemez egymáshoz dörzsölődik egy törésvonal mentén, a súrlódás elegendő hőt termelhet ahhoz, hogy a földkéregben lévő szilárd szénhidrogéneket gázzá alakítsa.
És ha elegendő lyuk vagy csatorna van, akkor ez a gáz a felszínre emelkedhet, hasonlóan ahhoz, amit az ókori szerzők Delphoiban leírtak.
Márpedig a hegy alapkőzete porózus bitumenes mészkő, ami gazdag szénhidrogénekben, például etánban, metánban és etilénben – ahogy azt sejtették. De a lehetséges „szent gázok” között felmerült a szén-dioxid is.
Pontosan mit szívtak be a delphoi orákulumok?
A római Geofizikai és Vulkanológiai Intézet geológusai egy tanulmányban a szén-dioxid és metán mellett tették le tudományos voksukat. Szerintük ez a földből szivárgó gázkeverék, főleg a metán okozta oxigénhiány (hypoxia) idézhette elő a delphoi papnők extázishoz hasonló pszichedelikus transzállapotait.
John Hale és Jelle Zeilinga de Boer azonban az etilén mellett […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!