Hirben.hu Hírben jók vagyunk! November 1-jén nyitotta meg kapuit a Grand Egyptian Museum (GEM), a világ legnagyobb, egyetlen kultúrának szentelt múzeuma, a gízai piramisok szomszédságában (az ünnepélyes megnyitón Orbán Viktor miniszterelnököt is részt vett), ami a pénzügyi válságok, a 2011-es egyiptomi forradalom (arab tavasz) és a Covid-járvány miatt annyi ideig épült, mint a 4500 éves gízai nagy piramis (20 év) és 1,2 milliárd dollárba (körülbelül 427 milliárd forint) került. Mérete grandiózus (500 ezer négyzetméter) és a tervek is csillagászatiak: 8 millió látogatót várnak évente. Átkerült már a régi, Tahrir téri Kairói Egyiptomi Múzeumból II. Ramszesz király 3200 éves, 11,36 méter magas szobra és Tutanhamon kincseinek teljes gyűjteménye. Egy másik múzeumból pedig a világ egyik legrégebbi épen maradt hajója, a gízai nagy piramis építtetője, Hufu fáraó 42 méteres napbárkája is.
Egyiptom egykori főrégésze, a National Geographic és a Discovery csatornákról világszerte jól ismert Zahi Hawass pedig nem szalasztotta el az alkalmat és újfent határozottan felszólította a British Museumot, a Louvre-t és a Neues Museumot, hogy haladéktalanul szolgáltassák vissza
- a Rosette-i követ Londonból,
- a Denderai zodiákust Párizsból és
- Nofertiti (Nefertiti) mellszobrát Berlinből.
„Ezek páratlan jelentőségű műkincsek az egyiptomi történelemben, ezért Egyiptomban lenne a helyük… Bizonyítékokat gyűjtöttünk össze, hogy ezt a három tárgyat Egyiptomból ellopták” – hangoztatta már többször Zahi Hawass, aki elmaradhatatlan Indiana Jones-kalapjában, öntörvényű, önimádó, ellentmondást nem tűrő, teátrális szenvedélyével kétségtelenül a 21. századi egyiptológia globális arca.
A sztárrégész nem tágít és petíciót tett közzé a szerinte illegálisan elvitt régiségek visszaszerzéséért, amit már eddig 240 ezren írtak alá.
„Szükségünk van arra, hogy a három tárgy jó érzéssel, ajándékként érkezzen ettől a három országtól, ahogyan Egyiptom is sok ajándékot adott a világnak”.
Na de mit tud ez a három óegyiptomi ereklye, hogy ekkora indulatokat képesek kiváltani?
Falazóanyagnak használták a Rosette-i követ
Francia katonák találtak rá a Rosette-i kőre 1799-ben a Nílus-deltában fekvő Rashid (Rosetta) város közelében, falba építve (!) egy romos erőd bontásakor. Egy évvel korábban érkeztek Bonaparte Napóleon első önálló hadjáratával. Az akkor még feltörekvő hadvezér Egyiptomot jött elfoglalni 600 hajóval és 25 ezres sereggel, hogy ellenőrzése alá vonja a Kelet-Mediterráneumot, a Közel-keletre és Indiába vezető kereskedelmi utakat, és ezzel megtörje a rivális angolok dominanciáját Indiában.
De Napóleon nem pusztán katonai támadást tervezett.
Felvilágosult vezetőként az egyiptomi expedícióra magával hozott 160 tudóst is, hogy felmérjék és dokumentálják Egyiptom művészeti, régészeti és természeti kincseit.
Azonnal munkához láttak és megalapították az ottani tudományos élet központját, az Institut d’Égypte-et (Egyiptomi Intézet) Kairóban. Minden jelentősebb felfedezést megvizsgáltak és rögtön szemet szúrt nekik a 112 centiméter magas, 75 centiméter széles és 28 centiméter vastag sötétszürke gránit Rosette-i kő a három különböző írásmóddal felvésett szöveggel:
- felül az „istenek szavával”, azaz hieroglifákkal;
- alatta „a nép nyelvén”, démotikus írással;
- legalul ógörög nyelven vésték bele ugyanazt a szöveget (mint utóbb kiderült: V. Ptolemaiosz fáraó egyik nem különösebben érdekes dekrétumát);
- és mivel az ógörög nyelv jól ismert volt, a kő megadta a kulcsot az ősi hieroglifák megfejtéséhez.
Kissé máshogy alakultak az események, mint ahogy Napóleon eltervezte. Bár a szárazföldön legyőzte az Egyiptomot addig uraló törököket és a mamelukokat, Nelson brit admirális hajói elfogták és részben megsemmisítették az Alexandriától nem messze várakozó francia hadihajók többségét. Napóleon 1799 augusztusában titokban hazamenekült Franciaországba (ahol államcsínnyel átvette a hatalmat és a császárságig menetelt), de hátrahagyta a sereg nagy részét és a tudósokat. A franciák azonban csak 1801-ig tudták magukat tartani az Egyiptomban partraszálló britekkel szemben, és megadták magukat.
A Rosette-i kő pedig hadizsákmányként Londonba, a British Museumba került, ahol a mai napig az egyik legnépszerűbb látnivaló.
Nehéz volt megfejteni a hieroglifákat
Mint kiderült, a kő időszámításunk előtt 196-ból származik és a fiatal V. Ptotemaiosz király több példányban készült egyik kőbe vésett (töredékesen megtalált) „propagandahirdetése” volt. Hiába áll rajta ugyanaz a szöveg három írásmóddal, még így sem volt könnyű megfejteni. Az utolsó ismert hieroglif feliratot ugyanis időszámításunk után 394-ben vésték egy Isis-templom falára Philae szigetén. Ötven évvel később pedig ugyanitt egy papi vallási szövegben használták utoljára a démotikus írást (népi írásos nyelvet).
Azaz a Rosette-i kő két szövegének két nyelve és két írásmódja akkor már 1400 éve kihalt és senki sem ismerte.
Először az angol Thomas Young polihisztor jött rá, hogy a démotikus nyelven írt szavak az ősi hieroglifák egyszerűsödött változatai, aminek segítségével sikerült kikövetkeztetnie egy hieroglif „ábécét”. A végső áttörést azonban a 31 éves francia Jean-François Champollion érte el, aki ismerte a démotikusból kialakult kopt nyelvet és 1822. szeptember 14-én berontott bátyja párizsi irodájába, és felkiáltott: „Je tiens mon affaire!” („Megvan!”) – majd ájultan […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!