Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A szilveszter olyan, mintha a világ összes őrültjének egyszerre lenne születésnapja.
Semmi sem december 31-én ér véget, és semmi sem január 1-én kezdődik. Kivéve a naptárt.Mit ünnepelünk azon, hogy a Föld megkerülte egyszer a Napot?
Sokan tesszük fel ezeket a kérdéseket évről évre a kényszeresnek tűnő lakossági mulatozást, trombitálást, durrogtatást kényszerűen nézve-hallgatva. Tényleg, mi történik ezen az éjszakán, és miért pont ekkor?
Hogy mi miatt éppen január 1-je az Újév, arra eléggé prózai a válasz:
nem tudjuk pontosan.
A hagyomány szerint a legelső ókori római naptárat a városállam legendás alapítója és első királya, Romulus vezette be. Az első hónap pedig a Martius (Mars hónapja, március) volt, aminek első napján tettek esküt a későbbi köztársasági Róma bírái, köztisztviselői, na és a legfőbb magisztrátus, a consul. Ezt a nevezetes napot tekintették az Újév napjának is.
Kr. e. 153-ban azonban, pontosan nem tudni, mi okból, a hivatali beiktatási ceremóniát áttették január elsejére. A rómaiak a hónapok kezdőnapjait kalendae-nak nevezték (innen ered a kalendárium szavunk). Az év hivatalos kezdőnapja pedig a Kalendae Ianuariae lett, amelyet Julius Caesar naptárreformja tett véglegessé Kr. e. 46-ban.
Egy lehetséges magyarázat
Jól tudjuk, hogy sok istent idegen vallásokból vettek át a rómaiak (pl. Apollón-Apollo). A sajátok közül azonban az egyik legtiszteltebb Janus, a kétarcú római isten, a kezdet és a vég, az átjárások, kapuk, a be- és kijárás megtestesítője volt. Egyik arcával a múlt, a másikkal a jelen felé forduló ízig-vérig római nagyszellem nevét őrzi a Ianuariae, azaz január hónapnevünk.
Janushoz imádkoztak a rómaiak minden fontos tettük előtt, például hadba vonuláskor. Szentélye központi helyen állt a Fórum északi részén, Vesta templomával szemközt. Ezen keresztül masíroztak át a katonák évszázadokon keresztül, a kétarcú isten szobra alatt, egy boltozott kapu-átjárón. Az ajtókat pedig mindaddig nyitva hagyták, amíg bármilyen háborút is viseltek valahol, és ugyancsak a szentélyen át vissza nem tértek Rómába.
Neki mutattak be elsőként áldozatokat, és ünnepelték az évkezdést vidáman, kerülve a civódást, mindezt kiegészítve némi könnyed munkálkodással. A római is babonás nép volt, úgy gondolták,
az első nap meghatározza az egész évet.
A kései császárkorban mindez farsangot megidéző mulatozássá fajult. Pedig ezeken a napokon nem sokkal voltak még túl a Saturnáliákon, a decemberi téli napforduló napokig tartó, társadalmi rangokat összemosó dínomdánomjain.
Nem nézte jó szemmel a klérus
Január elseje a birodalom hanyatlásáig tartotta magát, mígnem a keresztény tours-i zsinat, mint nemkívánatos pogány dátumot 567-ben egyszerűen eltörölte. A következő ezer esztendőben ide-oda rakosgatták a napot Európában: ünnepelték karácsonykor, máshol húsvétkor, sőt március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján is (a dátum bosszantóan felidézhette a tavaszi nap-éj egyenlőség pogányok ünnepelte fordulópontját).
Már Kisjézus születésnapja is sok főfájást okozott a klérusnak (a Biblia […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2021/01/03/miert_eppen_januar1_az_ujev/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
