Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Nyelvtudományi Kutatóközpont munkatársa elmondja, a nyelvromlás tudományosan nem értelmezhető fogalom, nem lehet így minősíteni az új nyelvi formákat, a nyelvi változásokat. Bár a hétköznapi (vagyis a nyelvvel nem tudományosan foglalkozó) nyelvhasználók sokszor érzik úgy, hogy a kortárs nyelvhasználat rosszabb, mint régen, de ez a „bezzeg az én időmben” felfogás, amely nem csak a nyelvhasználat területén jelentkezik. Ez egy pszichológiai jelenség, hogy az emberek úgy érzik, az ő fiatalkorukban még minden jobb volt, akkor még udvariasabbak voltak az emberek, máshogy viselkedtek a fiatalok.
Mindenkinek az a megszokott, amiben felnőtt, ez a nyelvet tekintve is igaz, és ehhez képest minden változást, minden eltérést hajlamosak vagyunk romlásként érzékelni.
Ludányi Zsófia hozzáteszi: „A hétköznapi beszélők azokban az esetekben is hajlamosak nyelvromlásról beszélni, amikor ún. stigmatizáció történik a nyelvben, ez azt jelenti, hogy a beszélők bizonyos nyelvi formákat megbélyegeznek, mert úgy érzik, hogy az csúnya, helytelen. Itt vannak például a káromkodások, de ezek sem jelentenek »rossz« nyelvhasználatot, hiszen ezek a szavak, frazémák is a nyelv részei. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig, minden helyzetben helyénvaló a használatuk.”
A csúnya szavak, a „bazmegelések” vulgárisak, trágárak ugyan, de egyértelmű funkciójuk van a nyelvben, különféle beszélői attitűdöket fejezhetnek ki. És ki tudja, hol lesz ez a káromkodás, ami most már a mindennapi nyelv része szinte minden korosztály számára, néhány évtized múlva, milyen átalakuláson megy keresztül?
A nyelvész érdekes példát hoz a jelentésváltozásra:
A »huncut« kifejezés régen szitokszónak számított. A német Hund (’kutya’) és Fut (’női nemi szerv’) elemekből létrejött szó azt jelentette, ahogy azt az Új magyar etimológiai szótár online adatbázisában is megtalálhatjuk, hogy alávaló, gazember, csaló, csirkefogó, szélhámos. Mivel a nyelv folyamatosan változik, formálódik, így a szókészlet elemeinek stílusértékét és jelentését nem tekinthetjük állandónak, megváltoztathatatlannak. Ebből következően akár a bazmeg is átmehet valami jelentésváltozáson.
Az már most látszik, hogy használati köre, funkciója bővült, mivel ún. diskurzusjelölőként többféle beszélői attitűdöt jelölhet, például többek között ún. fatikus, kapcsolatfelvevő, -fenntartó funkciója is lehet (hasonló, mint az érted, vagy a ma már ilyen funkcióban kissé modorosnak számító kérlek szavaknak).
A nyelv tehát folyamatosan, spontán változik, de a szókészlet formálására szoktak felülről, a nyelvpolitika, a kormány irányából is kezdeményezéseket tenni – gondoljunk az oltakozik igére, amely Müller Cecíliától terjedt el a koronavírus-járvány alatt. De nemcsak a szókészlet változik, hanem a nyelv más szintjein is végbemennek változások: a hangtan, az alaktan, a mondattan szintjén is, csak ezek jóval lassabban és kevésbé észrevehetők, míg a szókészlet változása a legfeltűnőbb a hétköznapi nyelvhasználók számára.
Káros-e a feeling?
Hogy mit gondoljunk a rengeteg angol jövevényszóról, amik ellen kár is hadakozni, hisz a technológiai fejlődés miatt megkerülhetetlenek? A HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont munkatársa szerint a szókölcsönzés természetes jelenség, az idegen szavak átvétele a szókészlet bővítésének az egyik legtermékenyebb módja a magyarban (és sok más nyelvben is), szó sincs tehát arról, hogy ez veszélyeztetné a magyar nyelvet. A szókészlet változásai az élet változásait is tükrözik, új szokások, ételek, hobbik terminológiája épülhet be a mindennapi nyelvbe. Gondoljunk csak a gasztronómiai kifejezésekre, a pizza, ricotta, camembert, feta vagy a cosplay szóra.
Amiknek ugyan lehet magyar szinonimájuk is, de ezek nem minden esetben cserélhetők fel egymással, mert hangulatuk, stílusértékük, társas szerepük eltérő. A meeting és a megbeszélés, a tender és a versenytárgyalás nem teljesen ugyanaz
– mondja Ludányi Zsófia.
A jelentésben is lehet különbség, a feeling például nem ugyanaz, mint az érzés. Vagy akár nem is alakul ki magyar megfelelő, például a spoiler vagy a bullying szavaknak sincs (még) magyar megfelelőjük. Új szavakat, szómagyarításokat lehet tudatosan is alkotni, de esetleges, hogy elterjed-e a magyarítás, a citrancs sem tudott beépülni a magyar nyelvbe a grapefruit helyett, a CD sem lett sugárlemez. A mesterséges intelligencia helyettesítésére is születtek már ötletek, például a „műész”, „emmi”, „gépagy”, „robész”, „műértelmesség”.
De érdemes megnézni a szomagyarito.hu oldalt, ahol saját magyarításunkat is közzétehetjük, vagy értékelhetjük másokét. A magyar változatok elterjedését leginkább a média és a híroldalak segíthetik.
Ludányi Zsófia szerint:
Az idegen szavak nyelvileg egyenértékűek nem idegen eredetű megfelelőikkel, azaz semmivel sem rosszabbak náluk. Használatukat tekintve azt lehet mondani, hogy – miként más esetekben is – mindig érdemes figyelembe venni a használat kontextusát, a nyelvhasználati színteret, a beszédpartner személyét, a közlés célját.
Hozzáfűzi, hogy sokszor az idegen szó használata pontosabbá, egyértelműbbé teszi a közlést, ezért különösen a szaknyelvekben gyakran részesítik előnyben belső keletkezésű megfelelőjükkel szemben. Más esetekben az idegen szó használata azért lehet előnyösebb, mert a magyar megfelelőnek sokszor eltér a társas szerepe, stílusértéke. Természetesen a fordítottjára is akad példa, amikor a magyar megfelelő használata helyénvalóbb lehet. Ez mindig kontextusfüggő.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2024/08/26/nyelv-hasznalat-szleng-nyelvromlas-karomkodas-ludanyi-zsofia/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!