Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Megirigyelné a mai jegybank is azt, amit a középkori magyar királyok műveltek a pénzzel. Az első magyar ezüstérméket még Szent István korában verték és hozták forgalomba. Aztán elindult egy folyamat, aminek egyik állomása a világ legkisebb (körülbelül 10 milliméter) pénzérméje, II. Géza (1141–1162) ezüstpénze, ami nem csak kisebb volt, de szándékosan lerontott, már-már „hamis” fizetőeszköz volt.
Tokár Tamás és Kárpáti Rebeka legújabb vendége Speilmann Gábor független kutató és numizmatikus-szakértő (nevét legutóbb Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című falifestménye képbeli helyszínének megtalálása apropóján olvashatták – először –az Indexen).
Szent László nemcsak kiemelkedő királyunk volt (1077–1095), de ő kezdte el a periodikus pénzverések időszakát. Kétévente új érmét veretett, a régi pénzeket pedig kötelezően be kellett váltania mindenkinek a Magyar Királyságban, mert egyszerűen betiltották azokat, nem lehetett fizetni velük a vásárokon.
A turpisság az volt a pénzváltásban, hogy egy kicsivel kevesebbet kapott vissza a lakos, mint amennyit leadott.
Húsz ezüstpénzért mondjuk 19-et, ezért (a későbbi Szent) I. László király pénzcseréje gyakorlatilag egy új adónem volt, ami ellen nem lehetett sok mindent tenni.
Az őt követő Könyves Kálmán (1095–1116), aki úgyszintén rengeteget háborúzott és szüksége volt sok-sok pénzre, továbbfejlesztette a kreatív adózást, és már nem kétévente, hanem minden évben új pénzt veretett. De csökkentette az érmék súlyát is, kisebb lett az amúgy sem nagy darab pénzek átmérője, ezért (is) kevesebb ezüstöt tartalmaztak. Ez pedig már a pénzrontás kategóriája.
Valószínűleg nem volt túl népszerű a kötelezővé tett pénzkavalkád. Olyan lehetett, mintha döntés születne arról, hogy mostantól nem évente, hanem félévente kellene szja-t fizetni. Ezért fia, II. István kénytelen volt visszatérni a kétévenkénti pénzváltásra. De ő más turpisságot vezetett be:
az Árpád-házi királyok közül először folyamodott komoly pénzhamisításhoz,
és annyira felhigította az érméket, hogy már 80-90 százaléknyi ezüst sem volt bennük. Egyre kevesebb, a végén pedig már egészen kevés nemesfémet tartalmaztak. Azzal a trükkel, hogy csak kívülről voltak ezüsttel bevonva a hivatalos, királyi pénzek. Elég volt csak egy picit is megkapargatni, megcsiszolni a felületét, máris előbukkant a réz. A királyi ezüstpénzek tehát valójában rézpénzek voltak. A műfajt később II. Géza királyunk járatta csúcsra, a világ legkisebb, forgalomba hozott pénzérméivel.
Persze volt a pénzeknek egy propaganda-funkciója is. Ha jóhiszeműen nézzük az ügyeskedő királyokat, akkor a pénzre vert képek egyben fontos információhordozóként szolgáltak. Meg lehetett tudni róluk példul, hogy ki éppen a király. Ezért hírverésként is új pénzt verettek.
Viszont beszédesek a korszak ránk maradt adásvételét rögzítő források, amelyeken a mindig kétes hivatalos fizetőeszköz mellett feltüntették a „jópénzeket”, azaz kellően sok ezüstből álló pénznemeket is, például a karintiai Friesach városában vert kedvelt ezüstpénzt, a friesachi dénárt.
És hogy milyen más, furfangos adónemeket találtak ki sok száz évvel ezelőtt (is)? Megtudhatja a Ma is tanultam valamit podcast legújabb adásából. És ne hagyja ki az új évad műsorait se
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!