Agyunkban körülbelül 86 milliárd idegsejt van, de hogy miként működünk, gondolkodunk, mik a szokásaink, milyenek az érzelmi reakcióink, attitűdjeink, és úgy általában hogyan látjuk, magyarázzuk a világot, attól függ, hogyan kapcsolódnak össze az idegsejtek egymással. Azaz hogyan vagyunk „huzalozva”, ami egy igencsak sematikus, félrevezető metafora, mintha agyunk egy bonyolult számítógép lenne, benne a különféle agyközpontok mint valamiféle biochipek ketyegnének kis vezetékek millióival egymással összekötve.
Csakhogy az agy távolról sem statikus, hanem alapvetően plasztikus
– folyamatosan képes új idegsejti kapcsolatokat, mintázatokat létrehozni vagy bonyolult neuronhálózatokat átrendezni.

Nagy felfedezést tettek most a Cambridge-i Egyetem idegtudósai. Elsőként azonosították azt a négy jellemző életkort, amikor egy átlagos ember agya alaposan áthuzalozódik élete során. Nagy mintás vizsgálatukban 3802 újszülött és kilencven év közötti ember agyának idegi kapcsolatait térképezték fel és hasonlították össze MRI-diffúziós módszerrel, és négy kulcsfontosságú „fordulópontot” vettek észre, amikor agyunk szerkezete átalakul, átkonfigurálódik. Ez egy úttörő eredmény, az újrahuzalozások feltérképezése ugyanis betekintést adhat abba, hogy miben lehet agyunk a legjobb, vagy miben a legsebezhetőbb életünk különböző szakaszaiban.
Mágiával indít az agy
A gyerekek olyanok, mint a megszállott „kutatók”: nekirontanak a világnak, mindent tesztelnek, megfognak, megízlelnek, kipróbálnak. Ezzel tanulják meg, hogyan működnek a dolgok itt a földön. Agyuk, mint egy szivacs, az élmények, tapasztalatok, tanulás vagy akár traumák révén valóságos „szinaptikus robbanáson” megy keresztül – egészen kilencéves korig. Új idegpályák tömkelegei alakulnak ki életünk első éveiben, amik aztán szelektálódnak, az aktívabb, gyakran használt kapcsolatok megerősödnek, a kevésbé használtak pedig gyengülnek.
A kialakult ideghálózati mintázatok jellege, az agy kezdeti „behuzalozása” határozza meg aztán, hogy milyen képességekre, készségekre, gondolkodásmódra, érzékelésre leszünk fogékonyak.
Leegyszerűsítve: ha sok szeretet, figyelem és biztonság ér, akkor a bizalomért és kapcsolódásért felelős idegi hálók erősödnek meg. Ha viszont sok stressz, akkor a félelemre, éberségre reagáló rendszerek válnak kifejezettebbé.
Mivel az érzelmek szabályozásáért felelős területek már aktívak, de a „fékező” agyi részek (például a racionális ok-okozatok felismeréséért felelős prefrontális kéreg) még éretlenek, a kisgyerekek viselkedését inkább az érzelmek irányítják.
Még nem teljesen különítik el a képzeletet a valóságtól, nem keresik a csodát, mint a felnőttek, mert ők benne élnek.
Amit nem értenek teljesen, pótolják a képzeletükkel. Számukra a játékok élnek, a plüssmacinak érzelmei vannak, a fűszál nem csak növény, hanem kard, sárkányfarok vagy egy óriás bajusza. A szél nem mozgó levegő, hanem suttogó üzenet egy messzi világból, egy szimpla árnyék, egy rejtőző lény és egy történet kezdete. Náluk a világ nem „van”, hanem történik, a varázslat pedig természetes.

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!