Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A nyugati világban – talán csak az Egyesült Államokat leszámítva – nem sokan vitatják az evolúció elméletét, amely szerint (nagyon leegyszerűsítve) az élőlények egymással versengenek a fennmaradásért, a természetes szelekció révén pedig csak a legrátermettebbek képesek génjeiket továbbörökíteni. Akár tetszik, akár nem, következetesen kíméletlen a földanya, még csak hírből sem ismeri a szentimentalizmust, és amikor a dominanciáról esik szó, sokunk szemei előtt természetfilmek mozgalmas képsorai jelennek meg, ahol bikák, kosok, csődörök küzdenek (akár végkimerülésig) az alfahím címért, no meg a nőstényekért.
A játszma végtelenül egyszerű:
a nagyobb, erősebb, gátlástalanabb állatok mindig elbánnak a kisebbekkel, gyengébbekkel, félénkebbekkel, majd elégedetten átveszik (vagy éppen megtartják) és kiélvezik a hatalmukat.
Annyira kemény világ lenne ez, hogy semmi más nem számít, mint az ököljog (vagy inkább tulokjog, marásjog?), a puszta nyers erő, ahol a vezetői pozíciókat kizárólag fröcsögő tesztoszteronnal lehet csak megszerezni?
Hát nem egészen. Egyre több kutatás cáfolja a „nagyobb kutya” elképzelést, és egyre-másra állnak elő meglepő megfigyelésekkel, amelyek rendre azt jelzik, hogy a természetben zajló hatalmi harcok jóval árnyaltabbak, finomabbak, körmönfontabbak lehetnek, mintsem azt gondolnánk.
Hat kontinens több mint harminc különböző állatfaját vizsgálták már a hiénáktól a delfinekig, a tintahalaktól a rézfejű kígyókig, és rafinált eszközök gazdag tárházát fedezték fel: manipuláció, megtévesztés, szövetségek szervezése és felbontása vagy éppen közösségi hálózatok építése – ez mind előfordulhat a repertoárban.
Kémek és machinátorok
A hatalom, azaz a fajtársak irányításának, ellenőrzésének és befolyásolásának képessége, az erőforrásokhoz való hozzáférés lehetősége a legtöbb állat társadalmi életének minden területét áthatja, és egyértelműen kijelöli, hogy hol élnek, mit és hol esznek, kivel párosodnak, kivel egyesítik erőiket, vagy kinek a leváltásán dolgoznak. Megszerzéséhez sokféle taktikát bevetnek még olyan fajok is, amelyekről soha nem feltételeztük volna, hogy ravasz kópék vagy dörzsölt manipulátorok is tudnak lenni, ha a hatalomról van szó.
Az akvaristák kedvelt hala, a gombostűfej nagyságú aggyal rendelkező xifó például
lopva kémkedik a szürke homályból
a szájukkal és testcsapásokkal birokra kelő dominánsabb hímek után, hogy a küzdelmük kimeneteléből okulva eldönthesse, érdemes-e felvennie a kesztyűt (pikkelyt) egy vetélytárs ellen, vagy nem.
A különösen intelligens madaraknak elkönyvelt hollók után viszont nem kell kémkedni, ugyanis
kifejezetten keresik a nagyközönség kegyét,
és többnyire népes publikum előtt adják elő csőrrel és karmokkal vívott tolltépő csatajeleneteiket. Ha sokan követik a viadalt, akkor annak megfelelően manipulálják a nézősereget, hogy közöttük a potenciális szövetségeseik (például rokonaik) vagy az ellendrukkerek vannak többen. Ha jól mérik fel a nagyérdeműt, és hatásosan kárognak feléjük, még az is előfordulhat, hogy szurkolóik a vesztésre álló segítségére sietnek, és óriási hangzavar közepette megfordítják a küzdelem kimenetelét.
Kegyesek és kegyetlenek
A hatalmi harcok – ezek szerint – nem szimpla fizikai összecsapások csupán, sokszor inkább egy lármás opera-előadásra vagy egy Shakespeare-dráma jelenetére hasonlítanak, mint egy mezei sokmenetes boksz- (csőr-) -meccsre. Egyik legközelebbi rokonaink,
a csimpánzok pedig csúcsra járatják ezt a műfajt.
Frans de Waal, a világhírű holland főemlőskutató és etológus, a korszakos, többször frissített és újra kiadott Csimpánzpolitika (1982) és a Belső majmunk (2005) könyvek szerzője szerint a főemlősök zavarba ejtő módon hasonlítanak hozzánk, ha a hatalomról van szó, és abban is, hogy képesek arra, hogy másokat irányítsanak, és megszerezzék a vezető pozíciót. Ezt pedig nem tudják pusztán csak erőszakkal elérni. Körülbelül ötvenfős csoportokban élnek hím vezetőikkel, akiknek különféle politikai manővereket kell szervezniük, hogy a csúcsra jussanak, és ott is maradhassanak.
Az izomerő pedig önmagában nem elegendő ehhez, mert, mint az kiderült,
a hierarchia alapvetően azon alapul, hogy ki-ki milyen jó kapcsolatot ápol más csimpánzokkal.
Egy magas rangú csimpánz […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2023/02/04/mit-tanitanak-a-csimpanzok-a-politikusoknak-/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
