Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A fenntartható fejlődés gondolata ma már szinte közhelynek tűnik, mégis ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy korántsem pusztán környezetvédelmi kérdésről van szó. Sokkal inkább egy olyan átfogó szemléletről, amely az emberi élet minden területét érinti, a gazdaságot, a társadalmat, a kultúrát és politikát egyaránt.
Ebben a komplex rendszerben pedig az emberi jogok és a természet jogai nem csupán mellékszereplők vagy kiegészítő elemek, hanem alapvető pillérek is. Nélkülük ugyanis a fenntarthatóság csak egy üres jelmondat maradna, amely bármennyire is hangzatos és egyben kézzel alig megfogható, képtelen választ adni korunk legsúlyosabb kihívásaira.
A nemzetközi közösség 2015-ben történelmi lépést tett, amikor az ENSZ tagállamai egyhangúlag elfogadták a fenntartható fejlődési keretrendszert. Ennek alapja az a meghatározás, amely már korábban az 1987-es Brundtland-jelentésben megfogalmazódott, vagyis az, hogy a fejlődésnek úgy kell kielégítenie a jelen szükségleteit, hogy közben ne veszélyeztesse a jövő generációinak esélyeit. A fenntartható fejlődési célok – összesen 17 cél és 169 konkrét vállalás – ennek a víziónak a gyakorlati keretrendszerét határozták meg – egészen 2030-ig.
Bár első pillantásra meglepő lehet, hogy a 17 cél között nincs külön „emberi jogok” elnevezésű fejezet, valójában a megfogalmazott kritikák ellenére ezek mindenhol jelen vannak ebben. Ugyanis érintik a társadalmi, a gazdasági, a kulturális, a polgári és a politikai élet minden egyes dimenzióját, sőt az utóbbi években egyre inkább az ökológiai kérdések középpontjába is kerültek. Ezt erősítette meg az ENSZ Közgyűlése 2022-ben, amikor történelmi jelentőségű határozatban kimondták, hogy az egészséges környezethez való jog alapvető emberi jog.
Nem véletlen, hogy a dán Emberi Jogi Intézet elemzése szerint a fenntartható fejlődési célokhoz tartozó részfeladatok 92 százaléka a nemzetközi emberi jogi normákon alapul. Vagyis az emberi jogok tiszteletben tartása, védelme és előmozdítása nem csupán kísérőjelensége, hanem gerince is az egész programnak. Legalábbis ezt állítják.
A természetnek is vannak jogai
A fenntarthatóságról azonban nem mindenki gondolkodik ugyanúgy. A témában két alapvető megközelítés létezik, az úgynevezett „gyenge” és az „erős” fenntarthatóság modellje. Az előbbi abból indul ki, hogy a természeti erőforrások bizonyos mértékig helyettesíthetők gazdasági vagy technológiai eszközökkel. Ezzel szemben az erős fenntarthatóság azt vallja, hogy a természet tőkéje pótolhatatlan, ezért megőrzése nem lehet alku tárgya.
Az erős fenntarthatóság ezen belül három elvre épül. Először is elismeri a környezet végességét, vagyis hogy a bolygónk erőforrásai nem kimeríthetetlenek. Másodszor hangsúlyozza a társadalmi igazságosság fontosságát, hiszen a fenntarthatóság nem valósulhat meg mély egyenlőtlenségek mellett. Harmadszor pedig kimondja, hogy a gazdasági növekedésnek is vannak határai.
Ebben a keretben válik különösen jelentőssé az emberi jogokra és a természet jogaira épülő megközelítés. Ez utóbbi ugyan radikális, de egyre inkább teret nyerő gondolat, hiszen eszerint a természet nem pusztán erőforrás, hanem egyben jogalany is.
Ma már világszerte több mint 650 olyan kezdeményezést tartanak számon, amelyek valamilyen formában elismerik a természet jogait.
A szemlélet hiányában a jelenlegi rendszer ugyanis nemcsak fenntarthatatlan lenne, hanem tovább is mélyítené az egyenlőtlenségeket és veszélyeztetné a bolygónk élhetőségét. Ezt számos kutatás és nemzetközi fórum is alátámasztja, különösen azok, amelyek az emberi jogok és a fenntartható fejlődés metszéspontját vizsgálják. Az eredmények pedig tényleg egyértelműek, hiszen az emberi tevékenység okozta ökológiai válság már érezhetően egyszerre súlyosbítja a társadalmi különbségeket és ássa alá az alapvető jogokat.
Ez a hatás pedig a legkiszolgáltatottabb csoportokat érinti leginkább. Gyerekek, nők, őslakos közösségek, helyi lakosok, környezetvédők, migránsok és lakóhelyüket elhagyni kényszerülők mind fokozottan ki vannak téve a környezeti változások következményeinek. Nemcsak az olyan alapvető jogok sérülnek, mint az élethez, egészséghez, élelemhez vagy lakhatáshoz való jog, hanem a részvételhez, az információhoz és a jogorvoslathoz való hozzáférés is.
Ennek ellenére az államok és a gazdasági szereplők gyakran megelégednek egy „ne árts” típusú megközelítéssel, amely a kockázatok minimalizálására törekszik, de nem vállal valódi felelősséget, és nem kínál átfogó, proaktív megoldásokat. Éppen ezért egyre sürgetőbbé vált az olyan alternatív modellek kidolgozása, amelyek a felelősségvállalást, a társadalmi és környezeti igazságosságot, valamint az állampolgári részvételt helyezik középpontba. Mindez különösen időszerű annak fényében, hogy a bolygó tűrőképességének határait nagyrészt már átléptük. A tudomány kilenc bolygóhatárt azonosít, amelyek kijelölik az emberiség számára biztonságos működési teret. Ezek közül azonban ma már hetet túlléptünk, és a fenntartható fejlődési célok elfogadása óta további három határ is sérült.
Ennek következményei azonban már nemcsak a természetre, hanem közvetlenül az emberi jogokra is […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!