2021. május 17., hétfőMa Paszkál napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 352,00 Ft | USD: 290,00 Ft | CHF: 321,00 Ft
2021.05.17. Paszkál Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 352,00 Ft | USD: 290,00 Ft | CHF: 321,00 Ft
Kezdőlap / Tudomány / Miért született meg Deák Ferenc húsvéti cikke?

Hirdetés

Miért született meg Deák Ferenc húsvéti cikke?

1865. április 16-án jelent meg a Pesti Naplóban Deák Ferenc „húsvéti cikke”. Ezt az eseményt a történettudomány és a közemlékezet a kiegyezési folyamat egyik kulcsfontosságú állomásaként tartja számon. A húsvéti cikkben Deák első ízben nyilatkozott úgy a széles nyilvánosság előtt, hogy Magyarország az Ausztriával való megállapodás érdekében hajlandó engedni az 1848-ban megszerzett önállóságából. Miután a „haza bölcse” a korabeli magyar politika vezéralakja volt, írása egy hivatalos nyilatkozat súlyával ért fel. A Pesti Naplóban megjelent cikk ezért kezdőlökést adott az osztrák–magyar kiegyezésről szóló nyílt tárgyalások megindításának. De hogyan is született meg a húsvéti cikk? Mi teremtett ürügyet arra, hogy Deák megírja élete talán legfontosabb publicisztikáját? A következő írás ezt kívánja röviden bemutatni.

Deák Ferenc húsvéti cikke a Pesti Napló 1865. április 16-i számából

Deák Ferenc húsvéti cikke a Pesti Napló 1865. április 16-i számából

Fotó: Wikipédia

Hirdetés

Egy új birodalom születik

Amint az közismert, az 1848–49-es magyar szabadságharc leverését Ferenc József arra használta fel, hogy a Habsburg Birodalomban neoabszolutista berendezkedést vezessen be. Ennek szellemében 1851 végén hatályon kívül helyezte a forradalmak hatására életbe léptetett alkotmányt, és a hadseregre, a hivatalnokrendszerre és a titkosrendőrségre támaszkodva kormányzott. Ausztria külpolitikai fiaskói és belső nehézségei az 1850-es évek végére nyilvánvalóvá tették ennek a kísérletnek a kudarcát. Ferenc József ekkor rákényszerült arra, hogy immáron „tartósan” alkotmányos kormányformát vezessen be, ami viszont a birodalom teljes átalakítását követelte meg. Ez a folyamat az 1867-es kompromisszummal zárult le.

A kiegyezésért vívott politikai küzdelem lényege magyar szemszögből az volt, hogy az újjászervezett Habsburg Birodalmon belül a hagyományosan különálló Magyarország a lehető legkedvezőbb státuszt foglalja el, és megőrizhesse 1848-ban kivívott jogait. Az 1859 után meginduló átalakulás első szakaszában, egészen a húsvéti cikk megjelenéséig 

a magyarok kilátásai meglehetősen borúsak voltak.

Ferenc József a „reformerek” közül elsőként az ókonzervatív arisztokratáknak szavazott bizalmat, akik támogatták ugyan a különálló Magyarország helyreállítását, de messze nem teljesítették a „48-hoz ragaszkodó” hazai közvélemény elvárásait. Bukásuk a liberális centralisták felemelkedését hozta el, akik viszont nyíltan szembementek a magyar érdekekkel, és Ausztria központosítását szorgalmazták. 1861-ben Ferenc József a centralisták vezérét, Anton von Schmerlinget birodalmi belügyminiszterré – kvázi kormányfővé – nevezte ki, és a februári pátensnek ellenszegülő Magyarországon ideiglenes jelleggel visszaállította az abszolutisztikus berendezkedést.

Állóháború

Annak ellenére, hogy a provizórium ismét jogfosztottságot eredményezett Magyarország számára, 1861 után pozitívabbra fordult a hazai „közhangulat”, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a birodalom átszervezése nem maradhat befejezetlen, a kitartás eredményre vezet. Az álláspontok merevsége és a felek szívóssága miatt ugyanakkor az 1861-től kormányzó centralisták és a Deák körül tömörülő magyarok között hosszú állóháború alakult ki. Schmerling a patthelyzetet úgy akarta feloldani, hogy a vele szimpatizáló birodalmi sajtóban hangulatot keltett a „kompromisszumra képtelen” magyarokkal szemben, sőt a centralisták a különállási törekvéseket a tudomány érveivel is igyekezetek hitelteleníteni. A belügyminiszter jelentős támogatást nyújtott például Wenzel Lustkandl osztrák jogtudós számára, aki 1863-ban kiadott munkájában „bebizonyította”, hogy Magyarország a Habsburgok uralkodásának eredményeként az évszázadok során már Ausztria részévé vált, tehát alaptalanul követel magának különleges státuszt a birodalmon belül. Lustkandl művének megjelentetése – illetve annak az ausztriai közvéleményre gyakorolt lehetséges hatása – válaszra ösztönözte Deák Ferencet, aki az Adalék a magyar közjoghoz (1864) című munkájában 

pontról pontra cáfolta

az osztrák jogtudós érvelését.

„Adalék a magyar közjoghoz”, Deák cikke a Budapesti Szemle 1865/I-es füzetében

„Adalék a magyar közjoghoz”, Deák cikke a Budapesti Szemle 1865/I-es füzetében

Fotó: Wikipédia

A húsvéti cikk végső soron egy hasonló pengeváltás során született meg. 1865 tavaszán Schmerling kormánya – nagyrészt a „magyar kérdés” megoldatlansága miatt – a bukás szélére került, aminek következtében a centralista sajtó egyre kétségbeesettebb módon próbált Deákékra nyomást gyakorolni. Ez az igyekezet egyre elfogultabb hangvételű publicisztikákat eredményezett. A sajtóhadjárat részeként jelent meg a centralista kötődésű Botschafter című lap 1865. április 9-i írása is, amely szokás […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2021/04/15/deak-ferenc-husveti-cikk-kiegyezes-osztrak-magyar-monarchia-tortenelem/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Híres állatkerti szökések – loholni kellett a lajhár után

Híres állatkerti szökések – loholni kellett a lajhár után

2020 szeptemberében, hajnalhasadtakor meglépett két kenguru a miskolci állatkertből. Egyikük nem jutott messzire, még a …