Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Észak-Korea országnévvel az egyik leggyakrabban szervesült szó: az éhezés. Amióta létezik a bezárkózó abszurd rendőrállam, gyakorlatilag azóta folyamatos az élelmiszerhiány. A hidegháborús évtizedek „szocialista” béketáborában, ahová az ország is tartozott, ezt nem verték nagydobra. A Szovjetunió felbomlása és táborbontás után, az 1990-es évektől kezdve azonban egyre több hír érkezett az országban tomboló elképesztő nyomorról.
Elmaradtak a külső élelmiszer-szállítmányok, és már a kommunista istenként imádott országalapító, Kim Ir Szen 1994-es halálakor is százezrek haltak éhen, főleg vidéken. Csak romlott a helyzet az őt követő Kim Dzsongil alatt, aki úgy gondolta, jó ötlet előremenekülni, és minden erőforrást az atomfegyver megszerzésének alárendelni. Az eredmény páratlan:
óvatos becslések szerint 1990 és 2000 között csaknem 2 millió ember halt éhen.
Az ENSZ élelmezési szervezetének becslése szerint a 24 milliós országban 10 millióan alultápláltak. A nagy vezetőt nem nagyon érdekelte, hogy apja nyomába sem ér, és teljesen elveszítette népszerűségét.
Füveket, gyökereket ettek
Csak keveseknek sikerült kiszökniük a hermetikusan lezárt határokon, ők mind bizarr állapotokról számoltak be. Ami élelem megterem, azt is elkobozzák. A padlássöprés következtében a falvakban a nyomor leírhatatlan, az éhínség miatt a szülők sokszor egyszerűen kidobják gyermekeiket. Árvák és fiatalok tömegei kóvályognak országszerte, többségük lopásból próbálja fenntartani magát, legtöbbjük idővel belehal az éhezésbe és a betegségekbe.
Egybehangzóan állítják azt is, hogy sokszor februártól júniusig füvet és gyökereket voltak kénytelenek enni.
Felmerül a kérdés: milyen fűről lehet szó? Pázsitfűről?
Ehető az egyáltalán?
Vagy feltehetjük úgy is a kérdést, amit a gyerekektől oly sokszor hallunk: miért éheznek a lakatlan szigetekre vetődött, vagy a pusztába veszett emberek, amikor ott az a sok-sok fű?
Van két apróság
Elvileg ehetünk pázsitfüvet (Poaceae), ugyanis tízezer fajtájuk egyike sem mérgező. Táplálékforrásként azonban hagynak maguk után pár apró kívánnivalót.
Az egyik, sajnálatos módon, hogy az emberi gyomor nehezen emészti meg a nyers füveket. Főleg a cellulózzal nem tud megbirkózni, mivel a lebontásához szükséges enzimeink hiányoznak. Nem véletlenül alakult ki a növényevőknél, például a teheneknél a speciális négykamrás gyomor. És nem véletlenül kérődznek: azaz előemésztik és újra rágják az egyszer már lenyelt szívós rostokat.
Az a szomorú helyzet, hogy ha füvet ennénk,
több kalóriát égetnénk el a rágással, mint amennyi energiát visszakaphatnánk belőle.
De ha ettől még dacosan el is tekintünk, akad itt egy másik gond is: rágcsálásával hamar elkoptatnánk fogainkat. A fű sok szilícium-dioxidot tartalmaz, ami végső soron egyfajta csiszolóanyag, úgy működik, mint a smirgli. Amúgy a földkéreg leggyakoribb ásványa, és kvarcként is ismert, a közönséges homok egyik fő alkotórésze. A növényevők úgy alkalmazkodtak a kéretlen csiszolóporhoz, hogy velünk ellentétben fogazatuk folyamatosan nő, és gyorsan pótolják a lekopott fogfelületeket.
Salátát, rukkolát, sóskát, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2021/01/08/miert_nem_eszunk_fuvet_amikor_nem_is_mergezo/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
