Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nehéz ma már felidézni, hogyan is zajlottak a találkozók a mobiltelefonok előtti időkben. Nyilván személyesen megbeszélték korábban, vagy tárcsázták egymást vonalas telefonon az emberek, és ha éppen telefonközelben tartózkodott a hívott fél, akkor rögzítették a helyet és az időpontot.
De mi történt akkor, ha valaki késlekedett?
Hiszen nem lehetett sem telefonálni (hacsak nem egy telefonfülkéből, nem sok reménnyel), sem üzenetet, esetleg táviratot küldeni, csak frusztráltan várakozni és reménykedve bámulni abba az irányba, ahonnan a partner sziluettje jó esetben felbukkanhat.
Mindenki rendszeresen átél ma is hasonló helyzeteket, ha máskor nem, akkor, ha a másik ki van kapcsolva, vagy egyfolytában foglalt, és mindenki tisztában van vele – akármennyire is sarkosan hangzik –, hogy köztünk élnek a mindig pontosak és a notóriusan késők.
A két tábor pedig nem kifejezetten szíveli egymást.
Többnyire a pontosak vonják kérdőre a késlekedőket (nem mindig, vannak proaktívan öntudatos késők is), akik viszont erre a kifogások széles palettájáról válogathatnak különféle magyarázatokat, méghozzá joggal, hiszen a rendezettnek tűnő kaotikus világunkban beláthatatlan sok nem várt esemény megtörténhet.
Dugóba kerültem, késett/kimaradt a busz, rossz megállóban szálltam le, otthon hagytam a telefonom, visszamentem hát érte, elúsztam a munkámmal, csőtörés volt a házban, feltartott a közös képviselő, elszakadt a cipőfűzőm, időviharba kerültem, és minden más, amit csak a lelkiismeret és a fantázia kibír. (Személyes tapasztalat, hogy a zuhanyzó egy időkapu, és aki oda belép, fél órán belül biztosan nem kerül elő, semmiféle indulás/határidő ellenére sem.)
Nem tehetek róla
Bármi bármikor közbejöhet, nyilván, akár egy tőlünk független, kikerülhetetlen vis maior esemény is, a notórius késők azonban abban különböznek az alkalmiaktól, hogy őket rendszeresen akadályozza valami vagy éppen több minden is egyszerre. Pszichológusok, szociológusok, viselkedéskutatók pedig egyelőre csak tapogatóznak, mi okozhatja ezt a mindkét fél számára bosszantó, szövevényes jelenséget. És azt a paradoxont is, hogy a késők a kellemetlen következmények, a retorziók ellenére is rendre elkésnek.
Felvetődik tehát a nagy kérdés:
függhet-e a pontosság a személyiségjegyeinktől, és ha igen, mennyire?
Vagy csak szimpla slendrián hozzáállásról van szó, amelyen könnyen változtatni lehet?
Nehezen megfogható, kibogozhatatlanul komplikált, ágas-bogas feladványnak tűnik. Annyi azonban már kiderült, hogy létezik olyan személyiségtípus, amelyik nagyobb valószínűséggel késik.
Gyertek csak, hányavetiek!
Jeff Conte, a San Diegó-i Állami Egyetem pszichológiaprofesszora úttörő kutatásában fedezte fel, hogy amíg az ambiciózus, versengő, teljesítményorientált (A típusú) emberek nagyobb valószínűséggel pontosak, addig az oldottabb, lazább, önkifejezésre törekvő, kalandosabb habitusúak (B típusú) hajlamosabbak a késésre.
Méghozzá azért, mert másként érzékelik az időt.
Híres kísérletében arra kérte a résztvevőket, hogy óra nélkül próbálják megtippelni, mikor telik el egy perc. Az A típusú csoport átlaga 58 másodperc volt, a B típusúak pedig úgy érezték, hogy 77 másodperc alatt telik el egy perc. Azaz nagy valószínűséggel a krónikus késők egyszerűen nem tudják pontosan megítélni, mennyi időt vesz igénybe valamilyen feladat (mondjuk, eljutni a találkozó helyszínére), ezért állandóan időzavarba kerülnek.
Párhuzamos dimenzióban élek
Kutatótársaival észrevett másik jellemző tulajdonságot is: az örökké későn érkezők nagyobb valószínűséggel foglalkoznak több feladattal is párhuzamosan (multitaskerek). Amikor a New York-i metró 181 dolgozójának szokásait vizsgálták, feltűnt neki, hogy a többfeladatos munkavégzést kedvelők gyakrabban szoktak elkésni a munkahelyükről.
Érdekes eredmények, amelyek azt sugallják, hogy valójában nem lehet mit tenni a notórius késés ellen, hiszen
személyiségünkbe van kódolva, hogy ki az, aki vár, és ki az, aki rendszerint megvárattatja magát.
A mindig késők jellemző tulajdonságai (oldottak, kreativitásra törekvők stb.) ráadásul egyértelműen pozitívan csengenek.
Nem véletlen, hogy többen tovább gombolyították a fonalat, és tudni vélik, hogy az örökös késők optimistábbak és hajlamosabbak a kevésbé racionális gondolkodásmódra. Ebből pedig nyílegyenesen levezették, hogy nyilván akkor egészségesebbek is, sőt magukban hordozzák a hosszú élet kulcsát, és boldogabban élnek, mint a görcsösen órájukra pillantgató embertársaik. Nem lehet tehát megváltoztatni őket, csak elfogadni, hiszen a késés nem tiszteletlenség, hanem az ember természetéhez tartozik.
Azért […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
