Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nyolcvan éve Berlin elfoglalásával és a náci Németország kapitulációjával ért véget a második világháború, az emberiség történetének legnagyobb és legtöbb, becslések szerint 73 millió halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa. Ha azt hisszük, ennyi idő elteltével már minden lényeges kérdés tisztázódott a világégésről, nagyot tévedünk: még azon is vita van a történészek között, hogy legnagyobb hibáját követte-e el Hitler azzal, hogy megtámadta a Szovjetuniót.
Látszólag nem volt nyomós oka Moszkva ellen indulni, hiszen 1940 közepére elfoglalta Európa nagy részét, méghozzá merőben új, villámháborús taktikájával (Blitzkrieg), amivel sokkolta az ellenfeleit. Miután 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot, ezzel elindította a második világháborút. 1940 nyarára a legnagyobbnak tartott, számottevő brit támogatást élvező francia szárazföldi hadsereget hat hét alatt megadásra késztette. Ezalatt elfoglalta Dániát, Norvégiát, Hollandiát, Belgiumot, korábban megszállta Csehországot, és magához csatolta Ausztriát. Magyarország, Olaszország és Románia pedig szövetségese volt. Hitler lábai előtt hevert Európa.
Ha a legnagyobb kontinentális rivális, Franciaország veresége után fenntartotta volna az új status quót, és a már megszállt országok erőforrásait felhasználva folyamatosan erősítette volna hadseregét, nagyon erős pozícióba kerülhetett volna.
Hitler legnagyobb hibája az volt, hogy megtámadta a Szovjetuniót
– állítja Antony Beevor világhírű brit hadtörténész a magyarul is megjelent, A második világháború, Sztálingrád, A D-nap, Berlin, 1945 – Az összeomlás című, sok millió példányban elkelt sikerkönyvek szerzője. Nem lehet kérdés, hogy a Szovjetunió megtámadása (Barbarossa hadművelet) a háború döntő pillanata volt. A Wehrmacht a veszteségeinek nagyjából 80 százalékát a keleti fronton szenvedte el – valójában a Szovjetunió elleni háború törte meg a német hadsereg gerincét.
Hogy miért szegte meg Hitler a két évvel korábban a szovjetekkel megkötött megnemtámadási szerződést (Molotov–Ribbentrop-paktumot), és miért lépte át a szovjet határt 1941. június 22-én, abban nagy az egyetértés.
Eleve elrendeltetett
Először is Hitler zsigerileg gyűlölte a vallás- és nemzetellenes bolsevizmust, aminél szerinte kártékonyabb eszme nem létezett még a történelem során, ezért el kell törölni a föld színéről. Mélyen hitt abban, hogy Németországnak keleti irányban kell terjeszkednie, hogy biztosítsa a német nép életterét („Lebensraum”). Mindezeket már Mein Kampf című könyvében részletesen kifejtette. Sztálin pedig már a 1930-as években olvasta, lefordíttatta és kiosztotta a Szovjet Kommunista Párt vezetőinek.
De talán még erősebb volt a gazdasági szükségszerűség. Ahogy az első világháborúban, úgy Lengyelország megtámadása után is érzékenyen érintette Németországot
a britek tengeri blokádja, és csak nehezen tudott elegendő ipari nyersanyaghoz és élelmiszerhez jutni.
Bármilyen jelentős európai hatalom is, távolról sem volt önellátó egyikből sem. Az első világháborús német vereség egyik döntő oka éppen az éhezés volt. Már Ukrajna 1918-as, rövid életű német megszállása elültette Hitler fejében a tervet, hogy a jövőben ez a hatalmas termékeny térség lesz Németország kenyereskosara. A Szovjetunió óriási természeti erőforrásait, különösen a kőolajat és más ásványkincseket pedig úgyszintén nélkülözhetetlennek tartotta a harmadik birodalom hegemóniájához.
Náci–bolsevik közös akciónak indult
Tehát már a háború legeslegelején sem volt kérdéses, hogy Hitler valamikor meg fogja támadni a Szovjetuniót, de előbb Nyugat-Európa megszállására koncentrált. Nem akart kétfrontos háborúba bocsátkozni, ezért időre volt szüksége. Némi vita övezi, hogy ki keresett meg kit, de az uralkodó kánon szerint Sztálin fogadta el Hitler javaslatát egy megnemtámadási szerződés megkötésére, amit 1939. augusztus 23-án alá is írtak Moszkvában. Hitler nem volt ott személyesen, de Sztálin igen, és a fotók tanúsága szerint igencsak elégedett volt.
Amikor közzétették az újságok, mi történt, Európa csak hüledezett. Pedig akkor még nem is tudtak a legvérlázítóbb titkos záradékról, amelyben Hitler és Sztálin érdekszférákra osztották fel Közép- és Kelet-Európa nemzetállamait. A paktumon még alig száradt meg a tinta, és a német hadsereg 1939. szeptember 1-jén beviharzott Lengyelországba. Azt már csak szőrmentén szokták említeni, hogy két hétre rá
a Vörös Hadsereg is bemasírozott Lengyelországba, keletről – és középen találkoztak, ahol még közös győzelmi parádét is tartottak.
Sztálin Lengyelország keleti felén kívül megkapta Hitlertől még Finnországot, a balti országokat és a Romániával határos Besszarábiát is. Az erről szóló záradék annyira titkos volt, hogy létezését még Gorbacsov idején is tagadták. De ma is a börtönt kockáztatja, aki Oroszországban azt merészeli mondani/írni, hogy
a kommunisták és a nácik közösen támadták meg Lengyelországot, kirobbantva a második világháborút.
Sztálin motivációiról ma sincs teljes egyetértés a történészek között. A hivatalos szovjet és a mai orosz verzió szerint is a paktummal időt akart nyerni a generalisszimusz, miután hiába próbált antifasiszta […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!