Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Néhány nappal halloween előtt vagyunk este 23 órakor. A lakásban sötét van, csak néhány gyertya világít. Az asztalon egy Ouija tábla – pontosabban egy otthon készített verzió: egy papírra írt ABC, számok, „IGEN” és „NEM”. A mutató egy felfordított pohár. Mielőtt idáig jutottam volna, megpróbáltam szakértőkhöz fordulni. Felkerestem több médiumot, szellemlátót, és szellemidézőt is, akik vállalnák, hogy együtt próbáljuk meg. De valahogy mindig ugyanaz történt: amint elmondtam, hogy újságíró vagyok és cikket írok a témában, hirtelen mindenki nagyon elfoglalt lett.
Érdekes paradoxon, hogy akik állítják, képesek kommunikálni a halottakkal, azok attól félnek, hogy egy élő újságíró a közelükben van. Így aztán egyedül maradtam, de az interneten találtam néhány útmutatót. A legtöbb szerint legalább két embernek kell lennie, mert a szellemek az energia különbségéből táplálkoznak, de akadt olyan forrás is, amely szerint egyedül is működik, csak „veszélyesebb”, mert nincs senki, aki segítsen, ha a dolgok „rosszra fordulnak”. Ami nyilvánvalóan megnyugtató.
Szóval itt vagyok. Ujjaim finoman a poháron, mélyet lélegzek, és a legnagyobb komolyságommal kérdezem:
Van itt valaki?
Semmi.
Ha van itt valaki, kérem, adjon jelet.
A pohár mozdulatlan marad. A gyertyák lobognak, nyilván nem a szellemektől, hanem attól, hogy kinyitottam az ablakot, mert dohányfüsttel teli a lakás, és rosszul lettem tőle. Tíz perc után feladom. Vagy én csináltam rosszul, vagy a szellemek ma nem érnek rá, vagy – és ez a legvalószínűbb – egyszerűen nem léteznek.
De akartam egyáltalán hinni benne, hogy léteznek?
A halloween története
Halloween, vagy pontosabban All Hallows’ Eve, azaz mindenszentek előestéje október 31-én van, tehát nem teljesen ugyanaz, mint a magyar mindenszentek (november 1.) és halottak napja (november 2.), de a gyökerek közösek. Halloween a kelta Samhain ünnepből ered, amely az ősi kelta naptár szerint az új év kezdetét jelentette. A kelták hitték, hogy ezen az éjszakán a „fátyol” a legvékonyabb az élők és a holtak világa között – a szellemek átjárhatnak, visszatérhetnek a földi világba. Később, amikor a kereszténység elterjedt Európában, az egyház „keresztényesítette” a pogány ünnepet: Samhainből lett Mindenszentek előestéje, majd Halloween. De miért öltöznek be a gyerekek? Miért járnak házról házra édességért?
Az eredeti kelta hagyomány szerint az emberek azért öltöztek szörnyeknek és szellemeknek, hogy megtévesszék a gonosz szellemeket. Ha úgy néztek ki, mint egy halott lélek, akkor a veszélyes szellemek békén hagyták őket. Mások pedig tüzeket gyújtottak, áldozatokat mutattak be, és élelmet hagytak az ajtók előtt – hogy a visszatérő holtak lelkei jóllakjanak, és ne ártsanak az élőknek.
A „csokit vagy csínyt” (trick-or-treat) szokás később, a középkorban alakult ki, amikor a szegények házról házra járva „lelkekért való kenyeret” (soul cake) kértek, cserébe imádkoztak a házigazda elhunyt hozzátartozóiért. Aki nem adott, az „csínyt” kapott – kisebb ártalmakat, átkokat.
Patrick McNamara, a Boston University idegtudósa, aki évtizedeket töltött a szellem-megszállottság (spirit possession) jelenségének kutatásával, azt írja könyvében, hogy a rituális maszkok viselése az emberiség egyik legnagyobb kulturális vívmánya volt. A maszkok ugyanis lehetővé tették, hogy az emberek kontrollálják a szellem-megszállottság élményét: be tudták indítani, irányítani tudták, és – ami a legfontosabb – meg tudták állítani azt.
A paleolitikumban festett barlangi ábrázolásokon emberállat hibridek (therianthropes) jelennek meg, amelyek valószínűleg sámánok, akik állatbőröket, agancsokat vagy maszkokat viselnek. A Tassili sziklaművészete a Szaharában, a dél-afrikai San törzs rajzai, az ausztrál őslakosok évezredes ábrázolásai mind ugyanazt mutatják: maszkot viselő figurákat, akik valószínűleg megszállottsági élményben vesznek részt.
McNamara kutatásai szerint világszerte 488 kisebb és nagyobb társadalmat vizsgáltak, és ezek 90 százalékában megtalálható volt valamilyen intézményesített forma a tudatmódosult állapotokra, amelyek kapcsolódnak a megszállottság-élményhez. A maszkok viselése azt tette lehetővé, hogy az ember ideiglenesen felfüggessze saját identitását, és egy másik identitás – egy szellem, egy isten, egy ősi ős – vegye át az irányítást. Ma halloweenkor boszorkánynak, vámpírnak, szellemnek öltözünk, de valójában ugyanazt tesszük, amit őseink évezredekkel ezelőtt: maszkot öltünk, hogy kontrolláljuk a félelmet a haláltól és a szellemektől. Nem azért öltözünk be, hogy elriasszuk a szellemeket. Azért öltözünk be, hogy mi legyünk a szellem – legalábbis egy estére.
Miért hiszünk a szellemekben?
A kérdés tehát nem az, hogy miért hisznek az emberek a szellemekben. A kérdés az, hogy miért ne hinnének? A halál az egyetlen biztos dolog az életben, és amikor elveszítünk valakit, minden kultúrában, minden korban az emberek ugyanazt akarták: még egyszer beszélni elhunyt szerettükkel. Még egyszer hallani a hangját. Még egyszer tudni, hogy rendben van.
Szabó Orsolya pszichológus, akit a cikksorozat első részében már megszólaltattunk, azt mondta, hogy az ember alapvető igénye, hogy értelmet találjon a világban.
Amikor elveszítjük a kontrollérzetünket – egy váratlan betegség, egy válság, egy haláleset –, ösztönösen keresünk kapaszkodókat
– fogalmazott.
És mi lehet nagyobb kontrollálatlanság, mint a halál? Erre utalt Nikodil jósnő is, akit a cikksorozat második részének írása közben ismertem meg.
Az […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!