Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az olimpiát, de más sportversenyeket nézve gyakran azon kapjuk magunkat, hogy a gyengébbnek, a reménytelen helyzetben lévőnek drukkolunk. Ahogy a mesékben is a kilátástalansággal szembenéző, vándorútra kelő legkisebb fiúnak. Pedig ez az érzelmi a választás – elvileg – szöges ellentétben áll érdekeinkkel, hiszen miért támogatnánk a „hátsó futót”, aki nem valószínű, hogy sikerrel jár? Miért élnénk át önként egy csalódást, amit, ha nagyon azonosulunk az esélytelennel, akár személyes kudarcként is megélhetünk? Sokkal értelmesebb lenne az esélyesekért izgulni, már csak azért is, hogy hogy az ő dicsőségükben sütkérezhessünk és önbizalmunkat erősítsük.
A különös viselkedés már korábban felkeltette a pszichológusok figyelmét, és kísérletek sorozataiban egyértelműen igazolták, hogy bizony az emberek többsége (legyen az nő, vagy férfi) nem tud ellenállni a késztetésnek, hogy a gyengéknek és a kiszolgáltatottaknak szurkoljon, és azért izgul, hogy az esélytelenek győzzenek az erősek és hatalmasok felett.
Híres kísérletében Joseph Vandello, a Dél-Floridai Egyetem kutatója vizsgálta a hallgatók reakcióit, akik először egy listát kaptak öt ország valaha megszerzett olimpiai érmeiről: Svédország (469), Bulgária (195), Belgium (140), Mexikó (40), Szlovénia (6). Majd arra kérte őket a 2004-es athéni olimpia egyik úszóversenye előtt, képzeljenek el közülük két országot, és egy skálán értékeljék, mennyire szeretnék nyerni látni az egyes országok indulóit.
Bármelyik párost is pontozták a diákok,
egyértelműen azt az országot részesítették előnyben, amelyik kevesebb érmet szerzett.
Ha például Svédországot adták meg Belgiummal szemben, akkor Belgiumot, de ha Belgiumot Szlovéniával szemben, akkor Szlovéniát.
Joseph Vandello és csapata nem érte be ennyivel: egy másik kísérletében a résztvevők két európai kosárlabdacsapat, a CSZKA Moszkva és a Maccabi Tel-Aviv rövid leírását olvasták el, amiben az egyik csapatot alsóbbrendűnek festették le, gyenge eredményekkel, a másikat pedig csúcs csapatnak, kiváló teljesítménnyel. Fele részben a moszkvai, felerészben a tel-avivi kosarasokat állították be jobbnak. Ezután megnézték egy mérkőzésüket, és kérdőíven kérték ki a diákok véleményét a csapatok játékáról.
Minden esetben lényegesen több erőfeszítést tulajdonítottak az esélytelenebbnek leírt csapatnak, akik – szerintük – keményen igyekeznek pótolni hátrányukat, ezért szimpatikusabbnak is látták őket.
A legszebb öröm
Hogy mi állhat a jószívű, romantikus választási késztetés mögött, arra több magyarázat is született.
Először is adja magát az együttérzéssel ellentétes emberi alapérzés, a káröröm. Akárhogyan is csűrjük-csavarjuk, de legtöbben nem kedveljük a mindig nyerő, jól eleresztett szupercsapatokat,
jó látni, ha egy esélytelenebb végre elbánik velük.
Ám változhat a rokon- és ellenszenv, ha a menő csapat sorozatban veszíteni kezd, és mondjuk – a várakozásokkal szemben – a <a href="https://www.bbc.com/future/article/20240802-why-do-underdogs-in-sports-and-politics-gain-support" id="hyperlink_cc838e6c1f1f580232eb63f7dc56d05f" […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2024/08/10/szurkolas-eselytelen-pszichologia-karorom-kudarc/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!