Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ha valaha is érezte már úgy, hogy az élete egy végtelen rohanás egy olyan cél felé, amely folyamatosan egyre csak távolodik, nos, a kozmológia megnyugtató válasszal szolgálhat: nincs egyedül. A Tejútrendszer ugyanis pontosan ezt csinálja. Az egész galaxisunk egy felfoghatatlanul hatalmas, láthatatlan űrbéli régió felé zuhan elképesztő sebességgel, de a legfurcsább az egészben az, hogy könyörtelen előrenyomulásunk ellenére a sorsunk az, hogy soha ne érkezzünk meg.
A rejtélyes, kozmikus vonósugarat, amelynek a csapdájába estünk, egy gigantikus tömegkoncentráció gravitációs ereje hozza létre. A csillagászok találóan csak Nagy Attraktornak nevezik a jelenséget, ami a tér egy olyan területén – az úgynevezett Elkerülési Zónában – fekszik, amit egyszerűen képtelenek vagyunk megfigyelni. A Tejútrendszer galaktikus síkjának sűrű csillagpora és fénye ugyanis pont kitakarja előlünk a kilátást, mintha csak egy vastag, piszkos ablakon próbálnánk átnézni. A kozmikus vakságunk ellenére ugyanakkor már nagyjából negyven éve tudjuk,
hogy a galaxisunk megállíthatatlanul, másodpercenként 600 kilométeres (azaz óránként több mint kétmillió kilométeres!) sebességgel száguld a Nagy Attraktor irányába.
Ezt a hajmeresztő felfedezést egy csillagászokból álló, magukat csak Hét Szamurájnak nevező kutatócsoport tette meg. A tudósok 400 elliptikus galaxis sebességét és mozgásirányát figyelték meg, majd arra a megdöbbentő következtetésre jutottak, hogy mi és a kozmikus szomszédságunk egyaránt egy hatalmas, tőlünk mintegy 150-250 millió fényévre lévő láthatatlan entitás felé sodródunk – írja az IFLScience.
A Laniakea dobogó szíve
A történet 2014-ben vett újabb, az eddigieknél is drámaibb fordulatot, amikor a Hawaii Egyetem kutatóinak sikerült egy kicsit pontosabban is feltérképezniük, mi is történik valójában a galaktikus szomszédságunkban. Addig is tudott volt, hogy a Tejútrendszert és a mi Lokális Csoportunkat a Virgo-halmaz felé húzza a gravitáció, amit pedig egy még nagyobb formáció, a Virgo-szuperhalmaz ránt magával. Az új, rádiótávcsöves megfigyelések azonban kimutatták, hogy ez az egész gigantikus rendszer egy még monumentálisabb struktúra, a Laniakea-szuperhalmaz felé sodródik. Maga a Laniakea elnevezés is találó: hawaii nyelven „mérhetetlen mennyországot” jelent, ami az ősi polinéz tengerészek előtt tiszteleg, akik a csillagok alapján navigáltak a végtelen óceánon.
Ez a mérhetetlen mennyország számokban kifejezve egyszerűen felfoghatatlan: a Laniakea átmérője nagyjából 520 millió fényév, és durván 100 millió milliárd naptömegnyi anyagot tartalmaz.
A tudósok rájöttek, hogy a galaxisok ezen a szuperhalmazon belül úgy áramlanak, mint a vízfolyások egy gigantikus kozmikus vízgyűjtő medencében – és az összes „folyó” ugyanabba a völgybe tart. A Laniakea legmélyén pedig ott dobog az a gravitációs akkumulátor, ami az egész folyamatot hajtja, és mindent magába szippant: a Nagy Attraktor. Bár optikai távcsövekkel a Tejútrendszer pora miatt továbbra sem látjuk, a röntgensugarak és a rádióhullámok segítségével a csillagászoknak sikerült átkukucskálniuk a kozmikus függönyön. Azt találták, hogy a Nagy Attraktor régiójában bújik meg a Norma-halmaz (Abell 3627), egy öreg, masszív galaxisokból álló gigantikus tömörülés, ahol a galaxisok folyamatosan egymásnak ütköznek, miközben elnyelik a környező anyagot.
Nemcsak a mi galaxisunkat, hanem nagyjából százezer másik galaxist is kérlelhetetlenül maga felé húz ez a gravitációs anomália. De ha mindez nem lenne elég hihetetlen, az elmúlt évek kutatásai egy újabb csavart is hoztak a történetbe: kiderült ugyanis, hogy a Nagy Attraktor sem a kozmikus tápláléklánc csúcsa. A csillagászok ugyanis rájöttek, hogy a Nagy Attraktor mögött, még annál is messzebb lapul a Shapley-szuperhalmaz. Ez a formáció annyira sűrű és olyan felfoghatatlanul masszív, hogy a saját gravitációs erejével már nemcsak a környező galaxisokat, hanem magát a Nagy Attraktort – és vele együtt minket is – maga felé rántja. Az űrbéli szörnyeteg tehát, ami felé 600 kilométer per másodperces sebességgel száguldunk, valójában egy még nagyobb ragadozó gravitációs csapdájában vergődik.
Elmarad a nagy bumm
Bár ez az egész kozmikus rodeó elsőre úgy hangzik, mint egy elkerülhetetlen, mindent elpusztító galaktikus karambol előszele, a valóságban egy sokkal furcsább sors vár ránk. Az […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2026/06/16/vilagegyetem-tejutrendszer-nagy-attraktor-szaguldas/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!