Sorsdöntő telefonbeszélgetésen van túl Donald Trump és Vlagyimir Putyin, akik már a harmadik tárgyalásukat bonyolították le forródróton az amerikai elnök új ciklusa alatt. Trump első ciklusában kisebb botrányt és nagy aggodalmakat okozott, hogy az elnök előszeretettel használta személyes mobiltelefonját nemcsak belső hivatalos, hanem nemzetközi telefonhívásokra is, annak ellenére, hogy munkatársai többször is figyelmeztették, hogy ez igencsak sebezhetővé teszi őt – és végső soron az Egyesült Államokat – a külföldi megfigyelésekkel szemben.
A Képviselőház Hírszerző Bizottsága még egy vizsgálatot is indított az ügyben, amelyből kiderült, hogy nemcsak Trump, de más vezető tisztségviselői is fittyet hánytak a biztonságára, rendre megszegve az elvárt és kötelező protokollt. Pedig már régóta minden adott, hogy az illetéktelen fülektől és videóhívások esetében szemektől védett kommunikációhoz.
Persze hiába biztonságos, ha a user „tévedésből” meghív egy illetéktelent a csevegőcsoportba, mint azt tette most márciusban Mike Waltz, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója az Atlantic újságírójával, aki nyilvánosságra hozta az amerikai nemzetbiztonsági vezetőkkel (többek között a védelmi miniszterrel, a nemzetbiztonsági igazgatóval és a CIA igazgatójával) folytatott üzenetváltások tartalmát a jemeni húszi célpontok elleni katonai akcióról.
„A fürge barna róka átugorja a lusta kutyát 1234567890”
Ez a sejtelmes mondat volt az első titkos üzenet az Egyesült Államok és a Szovjetunió között kiépített „forródróton” 1963 júliusában a hidegháború legrázósabb hetei után. Soha nem állt ugyanis közelebb az emberiség egy totális atomháborúhoz, mint 1962 októberében, amikor Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár lopva atomrakétákat telepített Kubába, 160 kilométerre Florida partjaitól. Ez volt a kubai rakétaválság, az a 13 napos „idegháború”, amikor a lassú kommunikáció miatt majdnem végzetes fordulatot vett a történelem.
Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár 3000 szavas üzenetének eljutása és dekódolása például 12 óráig tartott Washingtonban,
ami az atomrakéták percekben mérhető repülési idejét nézve katasztrofális következményekkel is járhatott volna a nagyhatalmi pókerjátszmában.
Végül minden rendeződött, a szovjetek leszerelték és elvitték Kubából a fenyegető rakétákat, az amerikaiak ugyanezt tették Törökországban. Elkezdődhetett a „békés egymás mellett élés” feszültségekkel terhelt korszaka. Egy gyors és megbízható kommunikációs csatorna kiépítése azonban elengedhetetlennek látszott, amelyen a vezetők gyorsan tisztázhatták szándékaikat, és megelőzhették a félreértéseket.
Nem piros telefonnal, hanem telexszel kezdődött
A közhiedelemmel ellentétben nem két tárcsázó nélküli piros telefon állt a két akkori szuperhatalom központjaiban, először a Pentagonban, majd a Fehér Házban és a Kremlben,
hanem egy-egy telexgép, azaz írásban kommunikáltak, amit titkosítottak,
és Londonon, Koppenhágán, Stockholmon és Helsinkin keresztül kötötték össze Washington DC-t és Moszkvát. A piros vésztelefonok képe azonban valószínűleg örökre rögzült a popkultúrában, márcsak a hidegháborús Dr. Strangelove, vagy a Bombabiztos című sikerfilmek miatt is. De egy elképzelt piros válságkommunikációs bakelittelefon, mint erős látványelem, feltűnt Hillary Clinton kampányfilmjében is.

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!