Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Szokta azt érezni, sosincs elég ideje? Állandóan időcsapdában van, gyötri a hiányérzet, hogy annyi mindent kellene tennie, de nem jut rá elég idő, egyszerűen nincs annyi óra egy napban? Ismeri azt a nyomást, hogy folyamatosan valami hasznosat kell csinálnia, különben mi értelme van az életének? Nem tudja kezelni a mindent elárasztó információmennyiséget?
A Ma is tanultam valamit podcast legújabb adásában a Brain Bar 2024-es, tizedik jövőfesztiválján, a Magyar Zene Háza zsúfolásig megtelt termében mindenki feltette a kezét. Kérdés persze, hogy ez csak egy 21. századi kortünet, vagy mindig is időzavarban volt az ember?
A műsor vendége, a téma első számú hazai szakértője, Limpár Imre tanácsadó-szakpszichológus, A siker tervezhető, a 100 mondat, amely megváltoztatta az életemet és a Lélek igazságai című könyvek szerzője szerint
az időzavar igenis kortünet, a 21. század sajátja.
Mindig is volt időgazdálkodás, csak nem így hívták, mert maga a kifejezés sem létezett, ami különben is egy mesterkélt elnevezés, hiszen az idővel nem lehet gazdálkodni, mivel az csak van. Régebben nem gondolkodtak ilyesmin az emberek, nem érezték azt, hogy zsúfolt lenne az életük.
Tévedés azonban azt hinni, hogy nagyszüleinknek, dédszüleinknek vagy ük-ükszüleinknek több idejük volt (amúgy sem lehetett, mert egy nap akkor is 24 órából állt). Ha megkérdeztük volna tőlük, hogy – mondjuk – jártak-e már ebben vagy abban a városban, valószínűleg azt válaszolnák, hogy nem, mert
nem volt ott dolguk.
Nem akartak mindenütt ott lenni, nem nyomasztották magukat fölöslegesen, hogy miből maradhatnak ki, ismerték azt, hogy „nekem ez elég”. Ha meg kellene fogalmazni az időgazdálkodás egyik alaptételét, akkor éppen a megfelelő célokkal kezdődik. Azzal, hogy tudom, mi a dolgom – hívta fel a figyelmet a pszichológus.
Legnagyobb kincsünk…
Egy másik alapvető tennivaló eldönteni, hogy milyen alapidőegységben gondolkodunk. Hogy könyveljük le az életünket? Napokban, hetekben vagy – mondjuk, egyetemistaként – szemeszterekben?
Ha valaki hetekben gondolkodik, akkor 52 a beavatkozási életpillanatok száma egy évben, amikor megtervezi és számot vet, elúszott-e ez a hét, vagy jó hete volt. Ha napokban tudja ugyanezt művelni, és 24 órákban gondolkodik, akkor már 365 alkalommal gazdálkodhat az idejével.
És aki jól csinálja, elkezdi a Gandalf-módszert használni.
Azt a kérlelhetetlen viselkedésmódot, mint amikor A Gyűrűk Ura varázslója lecsűrte a mágusbotját Mória bányáiban a kőhídon, és azt mondta a démonnak: itt úgyse jössz át! Azaz nem engedi, hogy a drága ideje elszálljon, elfolyjon a semmire.
Amikor az időnket védjük, az életünket védjük. Átlagosan 27 375 nap adatik meg nekünk, aminek harmadában alszunk. Az idő a legnagyobb kincsünk, mégsem becsüljük meg eléggé. Ahogy Benjamin Franklin kérdezte állítólag az őt szóval (fel)tartóktól: „Szeretik az életet, akkor ne vesztegessék az időm, mert ebből tevődik össze az élet”. Tehát élet egyenlő idő, idő egyenlő élet. Hogy ezt belássuk, kellő önismeretre van szükség.
…mégis időtolvajok közé kerültünk
Ezzel szemben a mai kort jellemző maximalista és perfekcionista hozzáállással az a probléma, hogy mindent szeretnénk, be akarjuk fogni a végtelent. Nem fog sikerülni, a végtelen fog győzni. Mindezt úgy, hogy körbevesznek a végtelenség elérését ígérő, időrabló kütyük.
„Mondjuk, ha napi két órát facebookozunk, videókat nézünk és csetelünk, akkor a sírkövünkre rávésethetjük, hogy X. Y., élt ettől eddig,
életében 6 és fél évet volt a Facebookon, és ha Z generációs, akkor 19 évet volt online.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!