Nem, vagy alig maradtak fenn korabeli források a Szent Korona eredetéről és hányattatásairól, talán ezért is övezi szenvedélyes vita és gyűlt már össze kisebb könyvtárra való kutatási anyag a történelmi ereklyéről. Ám azt valószínűnek tartja a történettudomány, hogy miután I. Géza magyar király vereséget mért a bizánciakra, majd békét kötött velük, második felesége – a bizánci Szünadéné – hozta magával Mihály bizánci császár ajándékaként 1074 körül.
De az ékszer nem közvetlenül Géza királynak érkezett, mert az egy oromdíszes női korona volt, a Szent Korona alsó abroncsrésze, görög feliratokkal. A latin nyelvű felső keresztpántot csak később illesztették hozzá, aminek tetején – mivel bizáncias stílusú koronáról van szó –, a korabeli példák alapján valószínűleg egy értékes drágakő lehetett.
Spielmann Gábornak (aki amúgy numizmatikát is kutat) pont az szúrt szemet, hogy II. András egy koronázására vert 1206-os érméjén is kerek dísszel a tetején szerepel feltehetően a Szent Korona. (A részletes tanulmány ide kattintva olvasható.)

Na de mi történhetett vele?
A történet sűrűn indul, de a kor is az volt. A számunkra végzetes mohácsi vész után egyszerre két királya is lett az országnak, majd Buda elfoglalása után még egy szultánja is. Káosz és polgárháború dúlt. A Szent Korona pedig mindenkinél megfordult (még Szulejmán is megkaparintotta, de visszaadta). Mielőtt Szapolyai János magyar király özvegye, Izabella királynő – kényszerűen – átadta volna a Szent Koronát a másik magyar királynak, Habsburg Ferdinándnak 1551-ben,
annak csúcsdíszét – a krónikák szerint – leszedte, és fiának, János Zsigmondnak (a későbbi első erdélyi fejedelemnek) adta,
aki azt élete végéig a nyakában hordta, és végrendeletében az erdélyi rendekre hagyományozta. Csakhogy a zafír rövidesen egy következő erdélyi fejedelemhez, Báthory Zsigmondhoz került, aki miután Csehországba kellett menekülnie, elérte, hogy II. Rudolf német-római császár évjáradékot biztosítson neki. De vajon mivel érte el? Források szerint Báthory Zsigmondot a gyóntatója meggyőzte, hogy a csúcsdíszt ajándékozza II. Rudolfnak.
„Joggal feltételezhető, hogy azért ajándékozta oda, hogy II. Rudolf kegyét elnyerje. Talán az sem lehet véletlen, hogy a császár éppen akkor készíttetett magának egy privát koronát, és az ereklyét némi átalakítás után annak tetején helyezte el” – magyarázza az Indexnek Spielmann Gábor.
Szövevényesnek hangzik, de az biztos:
- Báthory Zsigmond 1602-ben elvesztette politikai szerepét Erdélyben, és Prágába ment, ahol II. Rudolf kegyeit kereste, és évekig II. Rudolf udvarának közelében élt.
- II. Rudolf pedig 1602-ben készítette el személyes (házi) koronáját, és ehhez Jan Vermeyen neves antwerpeni ötvösművészt hívta meg prágai udvarába. Azért kellett külön házi korona, mert a német-római császárok nem tarthatták maguknál a hivatalos koronát. Kétszáz év múlva azonban – Napóleon nyomására – 1804-től megszűnt a Német-Római Birodalom, és II. Rudolf privát koronája az újonnan megalakuló Osztrák Császárság hivatalos, állami koronája lett.

Liliom egy kereszten
Spielmann Gábor felhívja a figyelmet, hogy két forrás is megemlíti Izabella által eltávolított díszt a Szent Koronáról. Az egyik keresztről beszél, a másik – egy bizonyos Tommaso Roncaroli prágai követ – pedig liliomról „…egy liliom, vagy hasonló, amely a magyar korona egy darabja és dísze volt… A koronának ezt a kis darabját csodával határos módon mentette meg Magyarország utolsó királyának a fia, amikor a szerencsétlen fiúcskát trónjától megfosztották” – írja levelében. (Itt Szapolyai János magyar király és Izabella királynő fiáról, János Zsigmondról lehet szó.)
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!