2022. január 19., szerdaMa Sára napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 313,00 Ft | CHF: 342,00 Ft
2022.01.19. Sára Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 313,00 Ft | CHF: 342,00 Ft
Kezdőlap / Tudomány / Klausztrofóbiásnak születtünk, vagy azzá leszünk?

Hirdetés

Klausztrofóbiásnak születtünk, vagy azzá leszünk?

Fortélyos félelem igazgat minket életünk során, állandó a bizonytalanság, és csak ritkán múlik a szorongás. De ha hirtelen elönt minket a verejték, felgyorsul a szívverésünk, hiperventillálunk és ájulás környékez egy dugóban veszteglő, zsúfolt buszon, metróaluljáróban vagy a liftben, akkor minden bizonnyal klausztrofóbiában szenvedünk.

GettyImages-1164644212

Fotó: AndreyPopov / Getty Images Hungary

A fóbia olyan elhatalmasodott, indokolatlan félelem bizonyos tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amelytől nem tudunk szabadulni. Szinte bármitől extrém módon retteghetünk: a magasságtól (akrofóbia), az oltástól (vaccinofóbia), a nőktől (ginofóbia) és anyósunktól (pentherafóbia), vagy akár a tőlünk jobbra elhelyezkedő tárgyaktól (dextrofóbia) is. Hiperaktív agyunk nem bír nyugodni, mindig talál valami eszement agyrémet. 

Hirdetés

A klausztrofóbiások például a zárt terektől és a bezártságtól, korlátozottságtól viszolyognak, akár olyannyira, hogy fojtogató szorongásuk normális életvitelükben is akadályozza őket. Nincsenek kevesen, ez az egyik leggyakoribb fóbia az iszonyok sötét rengetegében, és kétszer annyi nőt taszítanak a szűk helyek, mint férfit. Összesen az emberiség két–hét százaléka (köztük pár százezer honfitársunk) retteg a repüléstől, kerüli el nagy ívben a barlangokat és feszeng a fodrászszékben. Vagy éppen a lélegeztetőgépeken.

Rettegünk a rettegéstől

Nem is maguktól a helyektől félnek, hanem inkább attól, hogy ha bezárják őket oda, elfogyhat a levegő, és megfulladnak. Vagy beszorított helyzetükben végtagjaik mozdulatlanságra lesznek ítélve, és nem tudnak elmenekülni. Mi több: magától a fenyegető helyzetben rájuk törni készülő páni félelemtől rettegnek.  

Abszurd, irracionális viselkedés ez, hiszen a piros lámpánál várakozó troli vagy egy csivitelő női hajszalon nem igazán tűnik életveszélyes helyszínnek.  

Miért létezik akkor ez az értelmetlen, felesleges, kényszeres hideglelés? Lehet, hogy a klausztrofóbia csak egy modern kori túlhajtott szorongásos zavar? Vagy mélyen belénk kódolt evolúciós vívmány?  

Vérünkben van?

Hogy az ember már ősidőkben sem szeretett csapdába esni vagy zárt térbe, mondjuk egy beomlott barlangba szorulni, nem falrengető sejtés. Nyilván úgy fejlődtünk, hogy ha tehettük, kerültük a veszélyesnek vélt helyeket. Akkor ez az ősi ösztön munkál bennünk, amikor inkább hazagyalogolunk, mintsem egy automatikus központi záras taxiba huppannánk?  

Nem feltétlenül. Például mit kezdjünk azzal, hogy nem igazán létezik a világon klausztrofóbiás bányász, pedig  meglehetősen jó okuk lenne rá? Vagy mi van a szűk helyeket kedvelő barlangászokkal? És a mélytengeri búvárok hogy érzik magukat?

shutterstock 1757713043

Fotó: Shutterstock

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2022/01/02/klausztrofobiasnak-szulettunk-vagy-azza-leszunk-/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Be lehet-e zárni a pokol kapuját?

Be lehet-e zárni a pokol kapuját?

Az eddigi próbálkozások ugyanis kudarcot vallottak, az alvilági hely pedig mindmáig zavartalanul üzemel. Most azonban az …