2020. augusztus 11., keddMa Zsuzsanna napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 345,00 Ft | USD: 293,00 Ft | CHF: 320,00 Ft
2020.08.11. Zsuzsanna Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 345,00 Ft | USD: 293,00 Ft | CHF: 320,00 Ft
Kezdőlap / Tudomány / Kis híján tragédiával végződött az Apollo-program

Kis híján tragédiával végződött az Apollo-program

Öt évtized távlatából már eléggé magabiztosan ki lehet jelenteni, hogy az embert a Holdra juttató Apollo-program az Egyesült Államok, illetve a NASA hatalmas sikere volt, aminek jelentőségét és eredményeit botorság megkérdőjelezni. Azt viszont ugyanígy nem szabad elhallgatni, hogy a program tragédiával indult, és amiről igazán keveset hallani: hajszál híján tragédiával zárult. Az amerikai űrprogram máig gyászolja az Apollo-1 három tűzhalált halt űrhajósát, és jószerével csak Tom Stafford, az Apollo-Szojuz projekt parancsnokának lélekjelenlétének köszönhető, hogy Vance Brand és Deke Slayton, valamint ő neve nincs rajta a NASA hősi halottainak sajnos így is túl hosszú listáján.

Az valószínűleg kevesen tudják, vagy legalábis tartják így számon, de az Apollo-program az utolsó holdraszállás, az Apollo-17 sikeres küldetése után még pár évig folytatódott, ha nem is a költségvetési megszorítások miatt törölt Hold-missziókkal, de az első amerikai űrállomás, a Skylab, valamint a közös amerikai-szovjet űrrepülés, az Apollo-Szojuz projekt (Apollo-Soyuz Test Project – ASTP) megvalósításával. Ezek során az Apollo-program már megépült hardvereit, Saturn rakétákat és Apollo űrhajókat használtak, így technikailag ezek a küldetések mindenképp a program részeinek tekintendők, még ha asztronautáik nem is jutottak el a Holdig, csupán alacsony Föld körüli pályán keringve végezték tudományos feladataikat.

Az Apollo-Szojuz projekt 45 évvel ezelőtt, 1975. július 15-én kezdődött a Szojuz-U és a Saturn IB (AS-210) rakéták startjával. A két nagyhatalom közti űrverseny végére pontot tevő összehangolt dokkolás, a szovjet és amerikai legénység tagjainak történelmi kézfogása július 17-én rendben megtörtént, majd július 19-én az Apollo CSM-111 és a Szojuz-19 űrhajók békében elválva hazaindultak űrhajósaikkal. A hidegháborús enyhülést hozó ASTP-küldetést a világ önfeledten ünnepelte, az élőben közvetített űrcsúcstalálkozóval az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt fontos nagyhatalmi PR-sikert könyvelhetett el.

Amerikai részről azonban a küldetés utolsó szakaszában csaknem halálos kimenetelű incidens történt, amiről már jóval kevesebbet szó esett az ASTP sikere után. A baráti szétválást követően az Apollo űrhajó még pár napot az űrben maradt, a legénység különféle tudományos kísérleteket végzett a fedélzetén. Miközben a két szovjet kozmonauta (Alekszej Leonov és Valerij Kubaszov, Farkas Bertalan későbbi parancsnoka) július 21-én már rendben visszatért és javában ünnepelték őket, az amerikai űrhajósok csak július 23-án indultak haza.

Slayton, Brand és Stafford a NASA houstoni kiképzőközpontjában, 1975. február 25-én

Slayton, Brand és Stafford a NASA houstoni kiképzőközpontjában, 1975. február 25-én

Fotó: NASA

Az utolsó Apollo-űrhajó parancsnoki moduljában, a CM-111-ben ülő három űrhajós – Tom Stafford parancsnok, Vance Brand parancsnokimodul-pilóta és Deke Slayton dokkolópilóta – gond nélkül végrehajtotta a visszatérő manővereket, az űrkapszula sikeresen belépett a légkörbe, majd több ezer fokos plazmába burkolózva rendben csökkent a sebessége és magassága a fékező és landolóejtőernyők kinyitásához. A három fő ernyő kinyílása után a Csendes-óceán felé lassan ereszkedő parancsnoki modul 11 ezer láb (3,35 kilométer) magasságban járt, amikor a houstoni NASA-központban ülő, az űrhajósokkal folyamatos rádiókapcsolatban lévő küldetésirányítók egyre erősödő köhögést hallottak. Először Vance Brand, majd Stafford és Slayton is fulladozni kezdtek. “Öcsém, rengeteg gáz van itt” – hallották Slaytontól, majd gyorsan kaotikussá vált a helyzet, amiről a küldetés száraz és tényszerű rádióforgalmazási jegyzőkönyvei (.pdf) is elég drámaian tanúskodnak.

(Köhögés) (Köhögés) (Köhögés)

(Köhögés) (Köhögés) (Köhögés)

Fotó: NASA History

Mint később az incidens részletes kivizsgálása során kiderült, a három űrhajós csaknem halálos mérgezést szenvedett, ugyanis a modul belsejébe hidrazin és dinitrogén-tetroxid gőz került. Ezek szobahőmérsékleten maró és mérgező hatású folyadékok, amik összekeverve öngyulladó (hipergolikus) elegyet alkotnak, és amiket ma is igen elterjedten használnak rakéták, kisebb nagyobb rakétamotorok üzemanyagaként, mivel egyszerűen tárolhatók és a hajtóművek megbízhatóan üzemelnek velük. Az életveszélyes helyzet kialakulásához az vezetett, hogy a parancsnoki modul kis méretű, helyzetváltoztatáshoz szükséges hajtóművei (az úgynevezett Reaction Control System, az RCS fúvókái) bekapcsolva maradtak, a visszaúton fel nem használt mérgező üzemanyagot kifújták, és a kapszula körül kavargó mérgező gőzöket az időközben bekapcsolt szellőztető rendszer a lassú ejtőernyős ereszkedés közben beszippantotta.

A kabinbelsőt betöltő mérgező gázokat mindhárom űrhajós belélegezte. A súlyos légzési nehézséggel küzdő […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2020/07/19/kis_hijan_tragediaval_vegzodott_az_apollo-program/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

Ezen a weboldalon megtapasztalhatja, mennyire magányos egy proton

[…] A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE! Forrás: https://index.hu/mindekozben/poszt/2020/07/26/ezen_a_weboldalon_megtapasztalhatja_mennyire_maganyos_egy_proton/ *Tisztelt Olvasó! Amennyiben …